Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

20%-a osztatott ki a földreform során (106 000 kat. hold), így komoly feladatot jelentett ennek a kiosztott és igaerővel nem rendelkező tulajdonos kezében levő földterületnek az egész évi beművelése. Ugyanez a nehézség mutatkozott és vonult végig a vetőmagellátás terén is. Az újonnan földhözjuttatottaknak 80%-a vetőmaggal egyáltalán nem rendelkezett, így ezek vetőmagellátásáról központilag kellett gondoskodni. Az 1946. évi tavaszi vetőmag biztosítása még meglehetősen bizonytalan formában történt, amennyiben nem egységes irányelv alapján, egy szerv vagy hatóság által történt annak a lebonyolítása, hanem a terménykereskedők raktárában található közellátási kötött készletek osztattak szét, nem minden esetben a szükséglet arányának megfelelően. Sokkal rendszeresebb és szervezettebb módon történt az Őszi vetőmag kiosztása, amikor is mind a minőségi, mind pedig az ínséges vetőmagot egységes irányítás alapján a vármegyei gazdasági felügyelőség osztotta ki az arra rászoruló igénylők között. Az 1946. év őszén kiosztott búzavetőmag mennyiségét a csatolt 6. számú kimutatás tünteti fel. A kötelező ipari növények termelésével kapcsolatban tényként kellett megállapítanunk, hogy a termelésnek irányítása, illetve bizonyos termelési ágak, bizonyos növényfajoknak kiterjedtebb mértékben való termesztésének biztosítása csak megfelelő árpolitikával vihető keresztül. A cukorrépa-termesztés — az év folyamán dúló állandó árharcok ellenére is — komoly eredményt mutatott. Rájött a gazda, hogy a termesztési kötelezettség mellett kifizetődő számára ezen termelési ágnak a felkarolása, így tehát hajlandó is foglalkozni ezzel. Más eredményt mutatott azonban a napraforgó termesztése. Állandóan hangsúlyozták a gazdák azon körülményt, hogy a háború előtt és a háború alatti években napraforgótermésükért a búza árának kétszeresét kapták, most viszont a túlságosan alacsony búzaár ellenére is csak másfélszeresét kapják a búza árának egy métermázsa napraforgómagjukért. Le kell szögeznem ezek után azt, hogy megfelelő árpolitika nélkül hiába minden kötelező termesztési rendelet, annak maradéktalan végrehajtását biztosítani lehetetlen, mert a gazda a reá nézve kedvezőtlen rendelkezések alóli szabadulás céljaira minden megragadható eszközt és alkalmat megragad. Fentiekben kívántam röviden vázolni az 1946. év termelési helyzetét, kiegészítve azt a csatolt kimutatásokkal.

1 Rá kell azonban térnem jelentésemben még a termelési igazgatás kérdésére. Havi jelentéseimben és azonkívül minden lehető alkalommal megragadtam az alkalmat, hogy rámutassak azokra a nehézségekre, amelyekkel a termelési igazgatás küszködik. Nem akarok e helyen részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak annyit kívánok megállapítani, hogy addig, míg a termelési igazgatás kérdése a legalsóbb fokig, tehát a községekig megoldást nem nyer, addig a termelési igazgatás terén komoly munkát elérni lehetetlen. A 22 500/1945. FM számú rendelettel megalakított termelési bizottságok — amely végső végrehajtó szerve volna a termelési igazgatásnak — a közismert okok miatt működésüket az év vége felé nagyrészt befejezték. Ilyenformán az a helyzet állott elő, hogy a községi elöljáróságok nem foglalkoznak a termelési kérdésekkel, mondván, hogy az a termelési bizottság dolga, a termelési bizottság pedig nem láthatja el feladatát, mert vagy egyáltalában nincs, vagy