Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

cse, hogy az előző 1—2 évben a mezőgazdasági hiteleket jórészt visszafizették. A gazdáknál teljesen elmaradt az elmúlt világháborúban és az azt követő időkben tapasztalt luxus és költekezés. Az újonnan földhözjuttatottak életszínvonala sem mutat egyelőre javulást. Földet ugyan kaptak, azonban legtöbbje nem rendelkezik a kellő számú haszon- és igásállattal, valamint felszerelési tárgyakkal. Ezzel szemben legtöbbjét az újonnan kapott föld megművelése kötötte le, úgyhogy munkaerejét másutt nem gyümölcsöztethette, így bizonyos bevételtől esett el. Az új földhözjuttatottak életszínvonalát és anyagi megerősödését van hivatva biztosítani a földművesszövetkezet. Sajnos e tekintetben az újgazdák részéről egyes helyeken bizonyos vonakodás mutatkozik, melynek okát a magyar ember individuális hajlamában látom, aki irtózik mindenféle közös munkálkodástól. Egyes helyeken a reakciós propaganda is iparkodik a kérdést úgy beállítani, mintha a földművesszövetkezet idővel a kolhozgazdálkodáshoz vezetnének. Ettől pedig az itteni új földtulajdonosoknak 95%-a vonakodik. Saját érdeküket éppen ennek következtében csak lassan ismerik fel, amelyet akadályoz még az is, hogy a múltban több olyan szövetkezeti működést láttak, amely meglehetősen távol állott az igazi altruista szövetkezeti gondolattól. A mezőgazdasági éves konvenciós alkalmazottak helyzete sem javult olyan mértékben, mint amilyen mértékben azok azt megérdemlik. Bérük ugyan, amelyet nagyobbrészt természetben kapnak, lényegesen emelkedett, azonban azt túlnyomó részben el is fogyasztják. Ami kis természetbeni felesleg mutatkozik, az a mai rendkívüli nehéz gazdasági viszonyok miatt távolról sem képes ebbeli szükségletüket kielégíteni. Igen üdvös és kívánatos volna a kormányzat segítsége ezen a vonalon olcsó ruházati anyagok gyártásával, hogy a mezőgazdaság eme értékes rétege el ne kedvetlenedjék és a konvenciós gazdasági alkalmazottak száma ne csökkenjen, mert az már eddig is a mezőgazdaság kárára folyt. A mezőgazdasági szabad munkásság életszínvonala sok tekintetben módosult. Kereseti lehetőségei igen megnövekedtek, annál is inkább, mert nem csupán mezőgazdasági munkára van utalva. Azonkívül a munkáknak csak a legkedvezőbb részére vállalkoznak jelentős részben, így aratásra, cséplésre, kukoricatörésre stb. A szabad munkásság egy része más alkalmi munkánál is felhasználja munkaerejét, mint például hídépítésnél stb. A szabad munkásság egyik-másik, tágabb lelkiismeretű tagja pedig a jelenleg divatos feketekereskedelmet folytatja, mely által természetesen könnyebb jövedelemhez hozzájut, azonban nagy hiba itt, hogy a munkamorálra erősen csökkentőén hat a könnyű, de nem kifogástalanul tisztességes kereseti mód. Ez a munkavállalási tendencia az 1945. évben a vármegye területén sajnálatosan erőre kapott és így az aratáson, cséplésen és a kukoricatörésen kívül a szabad mezőgazdasági munkások jelentős része egyéb mezőgazdasági munkát nem volt hajlandó vállalni. A mezőgazdaság érdekében kívánatos volna ezt a helytelen irányba terelődött kereseti lehetőséget a megfelelő mederbe visszavezetni, mert hovatovább oda vezet, hogy a mezőgazdák kénytelenek rátérni az extenzívebb művelési ágakra, mint legelőgazdálkodás stb., ami a belterjes gazdálkodásnak és így az országnak kárára lesz. Minden valószí-