Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A kár nem annyira épületekben, mint inkább ingóságokban, főként állatokban és terményekben mutatkozik. Az 1945. évben is úgy a termény, mint az állatbeszolgáltatások szinte állandósultak, és a mezőgazdaság helyzetét nagymértékben rontották. Még az év elején tekintélyes terménykészletekkel rendelkezett Csongrád vármegye, azonban a hadműveletek és az aránylag gyenge termés következtében a kisebb őszi vetés területe miatt leginkább a gabonaneműekben levő készletek erősen leapadtak. Az állatállománnyal is ma már ott tart a vármegye, hogy nélkülözhető állata egyáltalában nincs. A további beszolgáltatásokkal már a törzsállományhoz kell nyúlni. Az igénybevételek folyamán a gazdatársadalom sem kapta meg a napi árát terményeinek és állatainak, viszont a kapható és rendkívül szükséges ipari cikkeket méregdrága áron, legtöbbször természetbeni ellenszolgáltatásért tudja csak megszerezni. Mindezek ellenére, hála a mezőgazdák földszeretetének és nagy munkakészségének, sikerült már az Ősz folyamán az őszi gabonaneműek vetésterületét lényegesen felemelni. Szerencsére az 1945. évi kukoricatermés meglehetősen sikerült, ami az elmaradt őszi kenyérgabonát némileg pótolja, bár a vármegye területén az augusztus 14-i nagy jégverés a kukoricákban is nagy károkat okozott. Hozzájárulnak még a gazdasági helyzet romlásához a magas munkabérek követelése is, amit a mezőgazdák, terményeikért és állataikért a beszolgáltatásnál kapott alacsony árak következtében, károsodás nélkül nem tudnak honorálni. A múltakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb megterhelést jelent a mezőgazdasági üzemekre az ipari cikkek, de különösen az ipari munka (kovács, bognármunka) ellenértéke. A kisipari munkáért a békebeli árakhoz viszonyítva 6—8-szoros árat kell fizetni. Az ipar és kereskedelem határozottan konjunkturális nyereségről beszélhet. Ezzel szemben bár a mezőgazdaság szabadforgalmi magas árai látszólag nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak, ami azonban a valóságot nem fedi, mert a beszolgáltatásokon, valamint a természetbeni munkabéreken felül szabadforgalmi feleslege a mezőgazdáknak nagyon csekély volt az 1945. évben. Épületek emelése, régiek javítása, gazdasági szerszámok és gépek beszerzése ez évben csaknem lehetetlen volt, nem is beszélve a szükséges új állatok beszerzéséről, mellyel a gazdák pótolnák az elvesztetteket. A lényegesen kisebb állatállomány a trágyatermelés nagymérvű csökkenését is előidézi és ez terméscsökkenés formájában feltétlenül ki fog hatni az elkövetkezendő évekre is. A mezőgazdasági hitel a mai viszonyok között szóba sem jöhet, mert azt a mezőgazdaság nem bírja el. Az újonnan földhözjuttatottak az idevonatkozó FM-rendelet értelmében hozzájutottak szántási és vetőmagbeszerzési hitelhez, amelyet előnyös feltételek mellett kell visszafizetniük. A nagymérvű pénzromlás mellett hosszú lejárati hitelekről természetesen szó sem lehetett. Érdekes tünetet mutat a mezőgazdasági lakosság 4 kategóriájának: a régi, az új mezőgazdáknak, a mezőgazdasági éves konvenciósoknak és az úgynevezett szabad munkásoknak az életszínvonala. A régi gazdák életszínvonala nemhogy emelkedett volna, hanem erősen lecsökkent, mert az üzemi költségek rendkívüli nagy mértékben emelkedtek, a bevételek pedig megközelítőleg sem tartanak azokkal lépést. Szeren-