Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

részben sem tudják elvégezni, amennyiben azonban a gépi szántás kérdése csak részben is megoldható lesz, megvan minden remény arra, hogy a feltétlen mélyszántást megkövetelő tavaszi vetemények alá, azt az ősz és tél folyamán még el fogják tudni végezni. A 10 060/1945. ME sz. rendelet

8 végrehajtásával kapcsolatban be kell számolnunk arról, hogy a rendelet megkésve nyert publicitást, a cukorrépa-termelés — amennyiben a répatermelők a beígért cukrot ténylegesen meg is kapják — a rendeletben megszabott terület jóval meghaladóan is biztosítható lesz. Az iparinövény-termelés sikerének biztosítása, s annak esetleges szükséges kiterjesztése érdekében javasolom egy olyan értelmű minisztertanácsi elvi határozat kieszközlését, mely lehetővé teszi azt, hogy az ipari növények termelésének biztosítása, a termésirányítás előkészítése érdekében a termelési miniszteri biztosok jogot nyerhessenek és lehetőséget kapjanak arra, hogy a 600/1945. ME sz. rendelet alapján kiosztott, a juttatottak által meg nem művelt, avagy az elrendelt iparinövény-termelésre nem hajlandó juttatottak földjeit akár egyenként, akár pedig őket a 131 000/1945. sz. rendelet alapján szövetkezetbe tömörítve nagyüzemeknek, magtermelő részvénytársaságoknak, cukorgyáraknak stb. bérbe adhassák. Erre elvi határozatot kell hozni annál is inkább, mert az iparinövénytermelés feltétlenül zárt forgógazdálkodást kíván meg, s mert számolni kell már a folyó év tavaszán azzal, hogy a földhözjuttatottak közel 25%-a a neki juttatott földet el fogja hagyni, s ne lehessen politikai akadálya annak, hogy a nagyüzemi gazdálkodás — amelyre a közeljövőben amúgy is reá leszünk kényszerítve — megkezdhető legyen, másrészt pedig biztosítani kell azt a lehetőséget is, hogy a földhözjuttatottak is lehessenek haszonbérbe adók, s megkaphassák legalább a föld járadékát. Ennek a fenti elvi határozatnak meghozatala után lehet tulajdonképpen csak szó egy szövetkezeti gazdálkodás bevezetéséről, a városi, gyári, bánya- és egyéb társulati munkásoknak ugyanis — momentán szükségleteinek biztosítása érdekében — lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nagyobb kiterjedésű területen megtermelhessék zöldség stb. téli szükségleteiket, de csakis ilyenformán lesz biztosítható az is, hogy az egyes termelők kénye-kedvétől függetlenül nagyobb egybefüggő területen lehessen zöldséget termelni a városi fogyasztás biztosítására is. A munkamorált kényszerítő eszközökkel ugyanis visszaállítani nem lehet, de nem lehet erre a munkást pénzzel sem kényszeríteni, ha a munkás azt egyenlő feltételek mellett közvetlen szükségleti cikkre átváltani nem tudja. Ezeket a közvetlen szükségleti cikkeket pedig vagy a munkások bérlőcsoportjával, vagy a magánvállalkozás útján kell mindenképpen biztosítani. Minthogy pedig — az ez ideig nyert tapasztalatok szerint — a földreform éppen a mezőgazdasági munkásságot érintette a legsúlyosabban, s a sok munkáskezet igénylő nagyüzemi gazdálkodást összetörte, a szövetkezeti gazdálkodás pedig ez idő szerint még szervezetlen, lehetővé kell tenni, hogy egy újfajta nagyüzemi gazdálkodási rend beszervezése útján már most biztosíthassuk a mezőgazdasági munkásság foglalkoztatottságát, s megvethessük egy irányított gazdálkodásnak az alapját. A rizstermelés, mely a Tisza mentén már a múltban is szép eredményeket tudott felmutatni, a vállal-