Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

kozás bekapcsolása nélkül reincarnálható

9 nem lesz. Ugyancsak gondoskodnunk kell arról is, hogy a sok képzett kertész részére megfelelő területet tudjunk biztosítani. A már tervezett import-juhtenyésztés sem lesz bizonyos nagyüzemi irányítás nélkül közhasznúvá tehető, s ami pedig a szociálpolitikailag mindennél jelentősebb, az újonnan földhözjuttatottakat csakis ezen az úton lesz lehetséges talpra állítani. A folyó évi termés tapasztalatai alapján nem hanyagolható el az a megállapítás, hogy míg a termelés ezer akadály leküzdése árán is eredményeket tudott elérni, s az emberi élniakarás egyeseket leleményessé tett, addig a termésösszegyűjtés, tárolás és a termelőtől a fogyasztóhoz való eljuttatás oldalán a legnagyobb összevisszaság uralkodik. • f

. Itt legelsősorban rá kell mutatni arra, hogy a termést regisztráló összes adataink hézagosak, mert az adatszolgáltatást a beszolgáltatástól való félelem determinálta. Mindenből több termett és többünk van, mint amit az adatok feltüntetnek. Azonban a szervezetlenség következtében eldugott készletek romlanak raktárakon, malmokban, melyek vagy a feketézőket, vagy pedig az illegitim feldolgozást várják. Nagy tengerikészleteink állanak górézatlanul, halmokban összehányva akkor, amikor ezek akár a közellátás céljára lennének felhasználhatók, akár pedig a külföld felé állatra átcserélhetők. Itteni értesülések szerint a kárpátaljai ruszinok — amennyiben ilyen kivitel lehetséges lenne — hajlandók kukoricáért szarvasmarhát adni, s ugyanilyen lehetőségek felőli hírek érkeznek Ausztria, Würtemberg és Bajorország felől is. Tekintettel pedig arra, hogy a közeljövőben kizárólag csak mezőgazdasági termeivényeinkkel tudunk a külföld felé kilépni, s mert a Tisza jobbpart területén közel 60 000 a nagyüzemi kapástermelésben képzett mezőgazdasági munkások (summások) száma, kiknek szaktudása nélkül tulajdonképpen kapástermelés el sem képzelhető, ennek a munkáskéznek foglalkoztatása és a munkások, valamint családjaiknak megélhetése érdekében is feltétlenül szükséges, hogy — ha kell kényszerintézkedések bevezetése árán bár — egy irányított gazdálkodás bevezetését kell megfontolás tárgyává tenni. Ehhez a kérdéshez az ország egyetemes érdeke miatt nemcsak merni kell hozzányúlni, hanem tudni is kell annak irányt szabni, és azt az egyetemes jó érdekében végre is hajtani. Hogy az elérni kívánt célhoz közeledhessünk, már most gondoskodni kell — a Közellátásügyi Minisztérium bevonásával — arról, hogy a munkába állítandó mezőgazdasági munkásoknak keresetét naturáliákban biztosíthassuk. A mostani jelek szerint ugyanis munkást a mezőgazdaság csak akkor fog kapni, ha a munkást naturáliákban tudja fizetni, a rendelkezésre álló munkáskezek kihasználása nélkül pedig nem lesz módunkban a jövő évi szükségleteinket, a jóvátételt stb. kielégíteni. Ha másként ez nem lenne biztosítható, még az UNRA-t is igénybe kell venni. A terményösszegyűjtéssel kapcsolatban fentebb elmondottakkal függ össze még az is, hogy a presszionált lóhere- és lucernamag-termelést sem kísérte az elvárt siker. A mag iránti kereslet minimális, ami azt eredményezte, hogy közel 20% maghere és maglucerna csépeletlenül rothad a boglyákban. A kész mag iránti kereslet sem emelkedik, ami a termelők körében a legnagyobb elkeseredést okozza, de ezek után alig lesz