Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

kodnának. Ennek biztosítása érdekében pedig feltétlenül szükséges, hogy a tél folyamán az arra vállalkozó falusiak közül annyian nyerhessenek kiképzést, hogy minden traktorra elegendő kiképzett kezelő juthassék. Ezek kiképzésére azonban nem elegendő az addig szokásban volt néhány napos traktorvezetői tanfolyam, hanem a tanfolyamra behívandóknak minden esetre akkora kiképzést kell nyerniök, hogy a motor és traktor szerkezetével, a gép szükségletével, az üzemanyag forgalmával teljesen tisztában legyenek s az esetlegesen előforduló üzemzavarokat megszüntethessék és a nem gyári javításokat megcsinálhassák. Fentiekkel kapcsolatban megfontolás tárgyává teendő lenne, hogy ezeket a kiképzéseket, valamint a meglevő traktorvezetők vonakodása esetén az új traktorvezetők beállítása során nem kellene-e az 1939. II. tc. vonatkozó §-ait

3 is alkalmazni, amihez a Szövetségközi

4 Ellenőrző Bizottság is valószínűleg hozzájárulna, minthogy a termelés zavartalan biztosítása ma már nemzetközi szükségességgé növekedett. A traktorok gyors elhasználódásának okaként rá kell mutatnunk egyrészt a mostani traktorvezetők hozzá nem értésére, másrészt pedig nem elegendő és silány minőségű kenőanyagokra, amiért javasolom, hogy — bármibe kerüljön is — a megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű kenőolajat mindenképpen biztosítani kell, amit — ha másként nem menne — étkezési olaj ellenében kell központilag beszerezni. Az étkezési olajat azért említem fel, mert napraforgómagunk nemcsak a belső szükséglet ellátására áll elegendő mennyiségben rendelkezésre, hanem az olajos magvak kérdésének gyökeres rendezése és az étkezési olajaknak tervszerű irányítása esetén bőséggel jut kenőolajcserére is. Az 1. oldalon jelentett búza- és rozsvetésekkel kapcsolatban meg kell említeni azonban, hogy a vetéseknek több mint 60%-a — fogatos erő hiányában — kézzel lett elszórva, s hogy az elvetett búza csaknem egész tömegében pácolatlan volt, amiért a jövő évben nemcsak nagyobb arányú elgazosodással s kisebb átlagnyereménnyel, hanem a kalászok nagy részének elüszkösödésével is számolnunk kell. Ez idő szerint a vetések — bár az esős időjárás ezt nagyban akadályozta, még folynak, sőt a IV. negyedévi beszolgáltatás általános publikálása óta a vetési munkák rohamosan felnövekedtek, mert a gazdák az eldugott és egyéb célokra tárolt búzakészleteiket igyekszenek a földbe elvetni, azzal érvel /én, hogy az elvetett magot aztán senki sem tudja belőlük kikényszeríteni. A közellátási kormánybiztosok által cseretermény ellenében átengedett búzakészletek is sokat lendítettek a vetések gyarapításában, azonban a sok helyen aránytalan 1:1,5-hez búza- és árpacsere már a tavaszi vetőmagellátás rovására esett. Egy feltétlenül megakadályozandó jelenségre kell még a vetésekkel kapcsolatban kitérnem. Messze az Alföldről, s a környékről is, szekereken, teherautókon, batyuval feljönnek gazdák és borkereskedők, akik főleg búzát hoznak, hogy azon itt bort vásároljanak, aminek eredményeként a bortermelők is már csak terményért hajlandók bort eladni, sőt már a korcsmákban is csak terményért tudnak a legtöbben borhoz és szeszes italhoz hozzájutni. Ez az elharapódzott helyzet nemcsak azért káros, mert sok terményt von el a vetés elől, s a borért cserélt naturáliák elvesznek a közellátás számára is, ha-