Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

nem volt hajlandó beállani a barázdába, mert a cséplés nagyobb haszonnal kecsegtetett. A másik része a megállapított szántási bért keveselvén, csak terményért volt hajlandó munkába állani, amit a régi birtokosok egy része meg is fizetett, azonban az újonnan földhözjuttatottak megfizetni képtelenek voltak. Ennek a következménye azután az, hogy éppen a földhöz juttatás során kiosztott földek maradtak és maradnak műveletlenül. Hogy a traktorosok által összeszedett naturáliák (búza, olaj, tengeri, árpa, szalonna és újabban só, pálinka és bor) hova jutnak, s a gazdasági életben milyen körforgást végeznek, ez idő szerint ellenőrizhetetlen. Naturáliák nélkül a traktorosok most sem hajlandók munkába állani, velük szemben a helyi termelési bizottságok minden erélye letompul, mert a traktorosok — amikor a munkába állást megtagadják — csaknem valamennyien üzemzavarokra s alkatrészhiányokra hivatkoznak, amit azonban a legtöbbször saját maguk idéznek elő. Minthogy a tavasziak alá megkövetelt szántások a gépi erő teljes bekapcsolása nélkül elvégezhetők nem lesznek, a gazdaközönséget pedig a traktortulajdonosok kényekedvének kiszolgáltatni nem lehet, a sikeres termelés pedig nem lehet a traktortulajdonosok kénye-kedvének függvénye, azért javasolom, hogy az összes traktorokat — bárkinek a tulajdonában, birlalatában vagy használatában is álljanak — kormányhatósági intézkedéssel vármegyénként megalakítandó szövetkezetekbe kell tömöríteni, mely szövetkezeten belül mindenki megtarthatja ugyan a traktor fölötti tulajdonjogát, azonban a traktor fölötti rendelkezés nem lehet a traktorbírlalókra rábízva, s a szövetkezet rendelkezéseit a munkába állásra és a szántásra megállapított díjakra vonatkozóan mindenki egyformán tartoznék elismerni, illetőleg magát eme rendelkezéseknek és megállapításoknak alávetni. Az így megalakítandó traktorszövetkezetek pedig átmenetileg mindenütt a vármegyei termelési min. biztos irányítása alatt állanának. Csakis ilyen alapon lesz a kiutalt üzemanyag rendeltetésszerű felhasználása is irányítható és ellenőrizhető, s elérhető az is, hogy a nehezebb művelésű földek gépi erővel legyenek felszánthatók, a szántások nagy felületen egységesen elvégezhetők, s a kiosztásra került földek a sor ezer földhözjuttatott javára megművelhetők. A szövetkezeten keresztül lesz csak elvégezhető a traktorszerviz is, s a ma már alkatrész hiánya miatt álló traktorok — a hiányzó alkatrészeknek egymás közötti kicserélése során — nagyrészt megint üzembe állíthatók. Figyelembe kell venni azonban már most a traktorok nagy elhasználódottságát, ami rövidesen oda fog vezetni, hogy traktoraink sorozatosan leállanak, ami a termelésre végzetesen hatna ki. Ha a szövetkezet életre hívása után a szántási díjak naturáliákban nyernének is megállapítást, az így egybegyűjtött naturáliák nem vándorolnának a feketepiacra, hanem a szövetkezet azokat olyan kompenzációs ügyletek lebonyolítására használhatná fel, ami a traktorok üzem- és állóképességét biztosítaná. A fentieknek előfeltétele azonban az, hogy elegendő és megbízható traktorkezelő akkor is rendelkezésünkre álljon, ha a mostani traktortulajdonosok és traktorkezelők — bármi okból kifolyólag is a szövetkezet irányítása alatt munkába állani vona-