Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A fent kimutatott eredmények szerint összesen 32% a megművelt szántóterületek nagysága, míg 21% a ténylegesen elvetett terület. A fenti adatokkal kapcsolatban meg kell azonban jegyezni, hogy a tényleges eredmények a fent jelentett összegeknek felette mozognak. A termelők félvén ugyanis a bejelentett területek után kiszabandó beszolgáltatásoktól, természetbeni adóztatástól stb., amiért csaknem mindenütt kevesebb területet vallanak be, mint amennyit ténylegesen bevetettek. A tényleges eredményt a vetési-szántásnak és őszi mélyszántásnak összesített mennyisége közelíti meg a legnagyobb valószínűséggel, s a még mindig folyó vetéseket is számításba véve a szántóterület 30%-át megközelíti a ténylegesen elvetett terület. A tényleges felvételeket ugyanis ez idő szerint végrehajtani lehetetlen, mert a felázott utak miatt a termelési bizottságok nincsenek abban a helyzetben, hogy az egész határt lejárják, másrészt pedig a még kikeletlen vetések is problematikussá tennék az ilyen irányú adatgyűjtés megbízhatóságát. Az elvégzett és folyamatban levő, valamint a még elvégzendő szántási és vetési munkálatokkal kapcsolatban ki kell emelni azt a tapasztalati tényt, hogy a régi kisgazdák semmi nehézségtől vissza nem riadva igyekeztek és igyekszenek is a jövő évi termés biztosítása érdekében mindent elkövetni, amit azonban az újonnan földhözjuttatottak nagy részéről nem lehet elmondani. Mint említésre méltó jelenséget ki kell emelni, hogy míg a f. hó 4-i választásokat megelőzően éppen a földhözjuttatottak egy bizonyos csoportja hangoskodott a végzendő munkák érdekében, addig a választások megtörténte óta csaknem dermedtség üli meg a kedélyeket s a munkakedv úgy régi kisgazdáknál, mint pedig az újonnan földhözjuttatottaknál zuhanásszerűen aláhanyatlott.

1 Itt ugyanis két véglet állapítható meg, mégpedig a maga munkáját túlértékelőé, aki csak a maga által választott munkát hajlandó olyan és annyi naturáliáért elvégezni, amit a munkaadó vagy egyáltalán elő sem tud teremteni, vagy pedig a végzendő munkához mérten megfizetni képtelen; a másik kategóriába pedig azok sorolhatók, akik a mezőgazdaságban sem pénzért, sem pedig terményért munkát elvállalni nem hajlandók, s inkább a feketézési lehetőségeket igyekszenek kihasználni. A régi kisgazdák körében pedig az újonnan elrendelt beszolgáltatás csappantotta meg a munkakedvet, s ezek nagy része sérelmi (gravámenes) politikát folytat. Amiként az elmúlt év termelésrendjét is károsan befolyásolta a földigénylő bizottságok önkénykedése, éppúgy érezteti ez hatását a folyamatban levő munkálatoknál is. A földigénylő bizottságok — kevés kivételtől eltekintve — a község határát vagy annak a termelésre legmegfelelőbb részét újonnan méregetik, osztogatják, teljes bizonytalanságot idézve elő úgy a nagyobb gazdák, mint a földhözjuttatottak körében, aminek eredménye az, hogy minden ráhatás ellenére a juttatott földek jelentős része mind ez ideig a termelésből kiesett. Amennyiben a községi földigénylő bizottságok mostani működése továbbra is megmaradnék, semmi remény sincs arra, hogy a juttatott területek [a] termelésbe maradéktalanul bekapcsolhatók legyenek.

2 Az eddig végzett munkálatokkal kapcsolatban azonban rá kell mutatni arra is, hogy a traktorszántások úgy mennyiségben, mint minőségben a kívánalmaknak meszsze mögötte maradnak. A traktortulajdonosok legtöbbje a nyár végén és az ősz elején