Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Országos Szövetsége által egyenlő számban kiküldött, földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó tagjaiból és a községi gazdasági elöljárókból kellett megalakítani. A termelési bizottság tagjainak száma azonban 7-nél több nem lehetett. 6 A járási termelési bizottságokat ugyanazok a jogok illették meg, illetve kötelességek terhelték, mint a községi termelési bizottságokat, azzal a kiegészítéssel, hogy a bizottságok hatásköre kiterjedt az egész járás területére. 7 A kimaradt „Függelék" rész utasításokat tartalmaz a termelési ívek kiállítására, a fogatok^ traktorok igénybevételére és kirendelésére. 29 Debrecen, 1945. augusztus (n. n.) A TISZÁNTÚLI MEZŐGAZDASÁGI KAMARA JELENTÉSE AZ ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI KAMARÁNAK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS NEHÉZSÉGEIRŐL A mezőgazdaság egyik legégetőbb problémája a Tiszántúlon az idei gyenge gabonaterméssel összefüggő, igen jelentős vetőmaghiány, amelynek részbeni kiküszöbölésére a községi termelési bizottságokon keresztül úgy intézkedtünk, hogy a nemesített, illetőleg utántermesztett kenyérgabonán felül — ott, ahol erre szükség mutatkozik — a géprészt és az esetleg szabadforgalomba kerülhető részt is a 30 300/1945. FM sz. rendelet idevonatkozó szakaszának értelmében vegyék igénybe, függetlenül attól, hogy a vetőmag ármegállapítására eddig még semmi intézkedés sem történt. Az őszi kenyérgabona biztosítását célzó eme intézkedések kárba vesznek a közellátás részéről történő erőszakos igénybevételek által, amelyek az igénybevételek alkalmával nincsenek figyelemmel az igénybe vett szenvedő község vagy vidék vetőmagellátási helyzetére, és ott is karhatalommal erőszakolják ki a tárolt kenyérgabonát, ahol az így tárolt gabona a község őszi vetőmagszükségletének csak egy kis hányadát képezi.

1 Véleményünk szerint az ország vetőmagellátása úgy lenne legjobban biztosítható, ha legelőször a vetőmagszükséglet jönne tekintetbe, s csak azután következnék a beszolgáltatásra, előírt adógabona beadása. Köztudomású ugyanis, hogy ha az idei összes kenyérgabonát beszolgáltatnánk, akkor sem fedezné az ellátatlanok fejadagját, viszont a vetőmag elsőrendű biztosítása mellett bizakodással nézhetünk a jövő évi terméskilátások, valamint az azt követő téli időszak kenyérellátása elé. Több oldalról hangzott el az az ígéret, hogy a külföld vetőmaghiányunkat enyhíti, ezzel kapcsolatosan oly értelemben lenne kívánatos az illetékeseknek a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál eljárni, hogy a megsegítés az ellátatlanok részére kenyérgabona-kiutalás formájában, nem pedig vetőm'agjuttatás címén történjék. Indokolt ez azért, mert egyrészt az ismeretes szállítási nehézségek miatt nem érkezhet idejében meg a vetőmag, másrészt pedig azért, mert sokkal jobb termés várható a hazai termésű, mint külföldi még nem akklimatizálódott vetőmag után.