Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

és ezen keresztül sikeresen szolgáljuk a demokráciánkat megerősítő tervgazdálkodást. Tatabányai Jó szerencsét! Központi Üzemi Bizottság Kroszner László elnök jegyző ÍKét olvashatatlan aláírás] Tisztázat. — SZOT Lt. 1948/55. 270/A Budapest, 1948. október 15. AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL BÁNYÁSZATI CSOPORTJÁNAK FELJEGYZÉSE AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL FŐTITKÁRÁNAK A GYENGE MINŐSÉGŰ SZENEK FELHASZNÁLÁSÁRÓL Széngazdálkodási vonalon tapasztaljuk, hogy a gyenge minőségű szenek felhasználásának kérdése feltétlenül rendezendő. Az EGART, valamint a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet egyértelműen megállapítja e tekintetben, hogy a gyenge minőségű szenek műszaki adottságain kívül (nagyobb hamutartalom, kisebb fűtőérték) kedvezőtlenül befolyásolja az ezen szenek felhasználási lehetőségét a szénár rendszer is. Ami a kérdés műszaki részét illeti, az EGART kísérleteket folytat a gyenge minőségű szenek felhasználásának nagyobb mértékű kiterjesztése érdekében, és a beérkezett jelentések szerint ezek a kísérletek kedvező eredménnyel kecsegtetnek. E tekintetben végleges eredményt az EGART csak huzamosabb ideig tartó kísérletezés után tud jelenteni. Ami a kérdés pénzügyi, tehát árvonalon jelentkező problémája, az röviden az alábbiakban foglalható össze: A fogyasztó nemcsak azért idegenkedik a gyengébb szenek használatától, mert a jobb szenet könnyebben és jobb hatásfokkal használhatja fel, hanem azért is, mert a jobb barnaszén jóval olcsóbb. A Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet véleménye az, hogy ha a szenek árát a legnagyobb fogyasztóhelyen, a fővárosban sikerülne kiegyenlíteni, így a gyengébb szenek használatánál már csak a nagyobb hamu- és víztartalom hátránya maradna meg, és el lehetne érni azt, hogy a gyengébb szenek iránt növekedne a kereslet.