Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

képvisel, és úgylátom az elvtársak nem akarják megérteni — szolidaritást kell vállalni az összdolgozókkal szemben. 1 Zgyerka: Jó szerencsét! — kezdi beszámolóját. Többek közt, folytatja, azt, hogy a munkásosztály ügye nemcsak az én ügyem, hanem az elvtársak ügye is. Tatabányán a kolónia már 50 évvel ezeló'tt épült, éppen ezért nem lett volna reális 28,— Ft-ot fizetni a lakásért. De, hogy a többi ipari városokban a dolgozók ne mondják azt, hogy a bányász nem fizet, azért lett 28,— Ft-ból 5,— Ft. Megállapodtunk abban, hogy 3—10%-al feljebb vittük a besorolást a kollektív szerződésben, hogy senkinek anyagi kára ne legyen. A többi dolgozók Budapesten és más gyárvárosokban is fizetnek, nem lehet senkivel sem kivételt tenni. Én — mondotta Zgyerka elvtárs — a munkásérdekeket képviselem, most azért jöttünk le Budapestről, hogy megtárgyaljuk a dolgokat és a munkások elfogadják-e, vagy sem, lehetőleg úgyhogy a többi ipari munkásságnak se legyen sérelme. Itt nem kényszerről van szó. Ezt végre kell hajtani. Egy szobáért nem kell fizetni, csak szoba-konyha-éléskamra helyiségű lakásokért. A négyszobás lakásokért a MÁSZ fog gondoskodni. Ezeket akartuk megmagyarázni az elvtársaknak. Mi, most vezetők itt vagyunk, és azt mondjuk „csak sztrájkoljatok, úgyis csak magatoknak tesztek kárt". Az a lakbérfizetés 20 000 forintot jelent. Szerzett jogunkról ne beszéljünk. Voltak olyan elvtársak, akik feljöttek Budapestre és azt mondták, hogy ez a szakszervezet rovására fog menni. Én azt mondom — folytatta Zgyerka — nem a szakszervezet rovására, hanem a munkásság rovására menne. Nem a szakszervezetet hagynánk cserben, hanem saját magunkat. Befejezésül még egyszer — mondotta — a dolgozók érdekében megcsináltuk, hogy 3—10%-ig a béreket felemeltük. Ha az elvtársak megértették, hogy mit mondottam, akkor 24 óra alatt meg fog változni a hangulat — fejezi be beszámolóját. _ i Patak: Tisztelt elvtársak! Tatabánya összdolgozói mindenkor megértették az idők szavát, de ez nagyon fájó seb, hogy a külszíni munkásoknak meg kell fizetni a lakást és világítást. A szerzett jogunkat miért akarják elvenni tőlünk, mi munkánkkal megdolgoztunk azért, s ezt a jogunkat meg is akarjuk védeni és tartani. Bolla: Az oroszlányi munkásság nevében beszélt. Többek között mondotta •— Zgyerka elvtársék miért jöttek ide Budapestről, ha nem tudtak megegyezni —, miért akarják ránk tukmálni a lakás és világítás fizetését. Éppen ez a kérdés a kiskeresetű dolgozókat érinti, és hapedig csak 20 000 Ft-ba kerülne a MÁSZ-nak, akkor, ha Tatabánya összdolgozói közt szépen elosztanánk, lényegesen kevesebb bért kellene kifizetni — ha már egyszer ránk akarják tukmálni. — Vagy mindenki fizessen, vagy senki.