Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

zó'dést. Nem vagyunk költők, nem vagyunk regényírók és nem szoktuk meg azt, hogy keretek közé legyünk szorítva. Voltak viták, hogy aki még a bányát nem is látta, az akarja adni a leckét, hogy a bányász miképpen viselkedjék és ragaszkodjon az ilyen pontokhoz. A kapcsolt akkordnál is voltak viták, mert ha 3-an dolgoztak a szénnel és 50 ember végezte a szállítást, akkor is ugyanaz, mintha két csillés végezte volna. Voltak viták az alapbérben. Hol induljunk ki? A múltban 11,25 Ft volt az alap, de ez leszállított alap volt, mert a természetbeni jutalékot levonták. Volt egy indítványunk, amikor 19 Ft-ról beszéltünk, a júliusi termelés felelt meg a 100%-nak, és ha ehhez a 100%-hoz képest kell átalakítani a szakmányokat, arra az alapra, amely alapot kidolgoztunk, hogy életbe fog maradni. Mi közben felemeltük az alapot 21 Ft-ra, és evvel a követeléssel mentünk a MÁSZ-hoz és a Szaktanácshoz, de ebbe nem mentek bele. Erre mi a közepest vettük, vagyis 20 Ft-t. A Szaktanács elővette a keretet és 2,10x8-at állapított meg, ami kitenne 16,80-at. Teltek a napok, míg végre jött egy függelék, amely kimondja a különböző változtatásokat. Aszerint 2,40-re lehet felmenni, ez kitett 19,84 Ft-t. Vigyázni kellett, nehogy a természetbeni jutalékot levonják. Láng és Kubinyival megállapodtunk, hogy vesszük azt alapul, de kiegészítjük 20 Ft-ra. Köztünk is voltak viták, hogy mi ne engedjük lejjebb, maradjunk 21 Ft-nál. Ha a természetbeni jutalékot leszámítják, akkor megint 19 Ft-ra jöttünk volna. Az uraságiaknál és az iparosoknál a bért úgy állapítottuk meg, hogy %-ban számítottuk. A legkisebb kereset 50—55%-a kitett 10—11 Ft-ot. Ha az alap lement volna, akkor elégedetlen lett volna a tömeg, amely az uraságiak és iparosokból jött ki. Az uraságiaknál a bér 50—85%-ig emelkedik, vagyis 10—17 Ft-ig, az attól függ, ki mennyit dolgozott, a 10 éven felüli munkások bele tartozhatnak 70—85%-ba. Az iparosoknál pedig 70—115%-ig, vagyis 14—22 Ft-ig van a fizetés. Az iparosoknál is meg fogjuk találni azt a megállapítást, amely eddig nem volt meg. Megvan nekik ugyanaz a fizetésük, mint a vasasoknak, és ahhoz alkalmazzuk a bérezések rendezését, hogy ne érintse őket semmiféle veszteség. Ezen a téren nehézségeink nem is voltak sem a MÁSZ-nál, sem a MESZHART-nál. Mikor engem felszólítottak, elfogadjuk-e a 20 Ft-t, még akkor is azt mondtam: Egye meg a fene, legyen 20,— Ft, de uraságiaknál és iparosoknál legyen 21 Ft. Ebbe belementek. Akkor 5%-al magasabbra emeltük az összes urasági és iparosok bérét. Akinek 45% volt, azt egyszerűen kiigazítottuk 50%-ra. És így tovább. A nőknél, akik 25—30%-ra állottak, kiegészítettük 12—13%-al is. Én tudom, hogy mi az, amikor a legtöbb ülésen nem a vájárok panaszkodtak, hanem a külszíniek és az iparosok. A legtöbb zavart ők csinálták, bármilyen ülésen a leghangosabban voltak, ha jogos is volt, de mindig onnan jött, ahonnan könnyű volt a kedélyeket felizgatni. Mindenki szeretne valamiképpen boldogulni. Sikerült azt is elérni, amint ismeretes, hogy a vájároknál, illetve a szén termelésé-