Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

238 Budapest, 1947. december 7—5. RÉSZLET A BÁNYÁSZSZAKSZERVEZET KÖZPONTI VEZETŐSÉGI ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL: BESZÁMOLÓ A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSRŐL A kollektív szerződés főbb pontjait ismerteti Maurics Károly. Maurics Károly: Mielőtt rátér a kollektív szerződés egyes pontjaira, figyelmezteti az elvtársakat, hogy úgy kell rátérni a pontokra, hogy azt ma be is tudjuk fejezni, mert meg fogjuk látogatni a székházat, valamint a Tito marsallt fogja meglátogatni egy öttagú küldöttség és egy kis asztali bányászzászlót fogunk neki átadni. A kollektív szerződés teljes egészében nincs itt, mert tisztázás alatt van, és nincs kizárva, hogy ma vagy holnap készen lesz és aláírásra kerülhet. Van még egy kényes kérdés, amelyről ma délelőtt fognak dönteni, és ebben az ügyben Zgyerka elvtárs el is ment a Szaktanácshoz. Ezt a kérdést nekünk külön határozatban kell hozni. Ismeretes mindenki előtt, hogy miért nem lehetett a kollektív szerződést megcsinálni: választások, kormányváltozás stb. De a legfontosabb az volt, hogy erős volt a reakció , és sokkal fontosabb volt a reakciót leszerelni és a fasisztákat kizárni. Amíg ezek a fontos kérdések a politikában el nem intéződtek, addig nem lehetett a kollektív szerződést megcsinálni. Nem lehetett megállapítani a kiinduló pontot a béreknél, de ma, amikor már látjuk, hogy szigorú intézkedések történnek az egész ország területén, a munkások el vannak látva burgonyával — a munkásbíróság működik, a zsír 30 Ft-ról 18 Ft-ra lement, olcsóbb a hús, olcsóbb a vacsora stb., most már meg lehet a kollektív szerződést csinálni. Ha annyira emeltük volna a béreket, hogy utolérhessük az árakat, akkor veszélyeztettük volna a forintot. A Gazdasági Főtanács és a Szaktanács, valamint egyéb illetékes szervekkel sorozatos tárgyalásokat folytattunk. Ma megállapodtunk úgy a Szaktanács, mint a többi szakszervezetekkel, akik velünk együtt részt vettek a kollektív szerződés szerkesztésében. Nekünk volt egy más célunk is, és az bizony ugyancsak nehéz volt. Végre a bányaiparban az összes dolgozók egy szakszervezetbe legyenek tömörítve. Egy közös kollektív szerződéssel megyünk és központosítjuk az összes munkásokat, akik a bányánál vannak. Tudott dolog, hogy meg volt adva a keretszerződés, amelyen sem kívül sem belül menni nem lehetett, úgy kellett kidolgoznunk a mi kollektívünket, hogy ne menjen túl a kereten. Mi népi demokráciában vagyunk, ahol vannak szervek, akik előre kidolgozzák a tervet, és nekünk ehhez ragaszkodnunk kell, ha biztosítani akarjuk a pénz értékállóságát és a termelés emelkedését. A Szaktanácsnál legalább háromszor visszadobták a kollektív szer-