Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

melyeknek munkáját ma a MÁSZ központ látja el. Ilyen a MÁK viszonylatában a Szénárusító Rt., a Salgó viszonylatában a Carbon Rt. Ma, amikor a szénkereskedelem kikapcsolásával a közvetlen fogyasztókat is a MÁSZ látja el szénnel, sok olyan munkát kell a MÁSZ központjának elvégezni, ami a magánvállalatoknál nem fordult eló'. Ilyen pl. a helyi eladások kezelése, számlák sokkal nagyobb tömegének kiállítása és lekönyvelése. Ezt a munkát meg kell adminisztrálni, végig kell vinni, egészen a számlakiegyenlítésig, amit a múltban a 600 fő csak részben teljesített. Továbbmenőleg a 600 fő nem lehet mértékadó, már csak azért sem, mert nagyon sok bányavállalatnak nem volt központi igazgatósága, az összes adminisztrációs munkákat, beszerzés, eladás, számlázás, könyvelés helyben végezte el, ma pedig ezeket a munkákat is a központnak kell ellátnia. Végül a központ területbeli széttagoltsága is kényszerít arra, hogy egyes munkákat két helyen is elvégezzünk, ilyen pl. a vagontételes széneladásokkal kapcsolatos folyószámlás nyilvántartások, a beszerzési főosztály külön feljegyzései a tatarozásokról stb. Az előadottaktól függetlenül folyamatban van 100 alkalmazott elbocsátásának ügye, azonkívül pedig a tényleges létszámszükséglet megállapítását külső szakértőkre bíztuk. Reméljük, hogy lassan a létszámkérdés végleges megoldásához fog jutni, s annak vizsgálatánál csak a tényleges szükséglet, nem pedig összehasonlításra alkalmatlan adatok fognak szerepet játszani. A felügyelő hatóság megállapította, hogy míg a személyzeti létszám a MÁSZ indulásától 1947. év július haváig 28%-kal növekedett, addig a fizetések 65,8%-kal emelkedtek. A százalékos eltérés indoka: 1946 november havában a fizetések még megállapítva nem voltak, a fizetésként elszámolt összeg előleg volt csupán. 1946. december 15-től a kollektív szerződés hatálya alá eső alkalmazottaknál az V. osztályon aluliak fizetését 10—15%-kal, 1947. március 1-től pedig az összes kollektivisták fizetését 10%-kal kormányintézkedésre emelni kellett. Ennek az emelésnek következtében az ún. kisrangosok hátrányosabb helyzetbe kerültek a kollektivistáknál, ezért itt is 10%-os emelést kellett végrehajtani. Mindezen felül a fizetések a különórák díjazásával is lényeges mértékben emelkedtek. Emelő tényezőként hatott az illetménytöbblet adófizetési kötelezettség bevezetése, melynek eredményeként az 1000 Ft-on felüli fizetésű alkalmazottak fizetését olyan összegben kellett megállapítani, hogy a korábban élvezett nettó fizetést mindenki megkapja. Ez tulajdonképpen nem is volt fizetésemelés, hanem a vállalatot terhelő adóteher. Kétségtelen, hogy előléptetések is voltak a vizsgált időszakban, ezek azonban az előzőekben ismertetett tényezőkkel szemben nem okoztak lényeges eltolódást. A felügyelő hatóság statisztikai és egyéb adatokból kigyűjtött számszerű összeállítást közöl a bevételi hiány pótlására felhasznált összegről; valamint a forgótőke miként való alakulásáról. Ezek a számadatok — éppen az észrevételekben