Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA
Az illetményszén a tényleges szükségletet lényegesen meghaladja. A felügyelő hatóság nézete szerint a kérdést gyökeresen és oly módon kellene rendezni, hogy a munkásság tényleges szükségletét újból állapítsák meg és az ezt a mennyiséget meghaladó járandóságot előre meghatározott áron váltsák meg. Külön felhívja az igazgatóság figyelmét a felügyelő hatóság a bányafa-felhasználás során szerzett tapasztalatokra. Az 1938. évi felhasználáshoz viszonyítva a vállalat 1946. évi 1947. évi szept. okt. dec. jan. febr. márc. ápr. % % % % V /o % % fajlagos felhasználása emelkedett 13,71 13,09 18,7 5,29 4,05 4,05 0,31 1 q termelt szénre eső bányafaköltség emelkedett 36 — 44,— 59 — 42 — 34 — 30 — 22 — A fajlagos felhasználásnak a fenti kimutatásban közölt alakulását némileg torzítja az üzemeknek az az eljárása, hogy egyes fafelhasználást a beruházás terhére számolnak el, mindenesetre kétségtelen azonban, hogy a fajlagos felhasználás az 1938. évihez viszonyítva jelentősen emelkedett. Az emelkedés okai közül a felügyelő hatóság az alábbiakat emeli ki: 1. természeti adottságuknál fogva alkalmatlan fafajták (puha, lombosfa-félék stb.) használata; 2. az átvett bányafa egy részének silány minősége (görcsös, csavarodott, befülledt, korhadt stb.); 3. a szállított bányafa nem megfelelő mérete, ami által sok köbméter megy veszendőbe; 4. a termelési hely és viszonyok kedvezőtlen megváltozása; 5. a geológiai helyzet rosszabbodása; 6. az ún. klönci eltulajdonítása terén beállott jogtalan helyi szokás; 7. egyes fafajiaknak indokolatlanul hosszú tárolása következtében beállott tönkremenése. Amint a fenti kimutatásból kitűnik, az 1 q szénre eső bányafaköltség emelkedése a fajlagos felhasználás viszonyát aránytalanul meghaladja, ami a beszerzés feltűnő drágaságára vall. Ennek okait a felügyelő hatóság többek közt az alábbiakban látja:
