Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

1. a vállalat különösen 1946. évben minden felajánlott famennyiséget kritika nélkül átvett; 2. nem használja ki a helyi és egyéb olcsóbb beszerzési lehetőségét, hanem gyenge pénzügyi felkészültségére hivatkozva a tőkeerős nagy termelő és kereskedő cégek útján történő fabeszerzést részesíti előnyben és így az anyag egy részét már nagykereskedői árral növelve veszi át; 3. a szállítók a vagon rakterületét nem használják ki, és így sok úgynevezett holt fuvar adódik (ezt a többletköltséget a szállítókra kellene áthárítani); 4. az indokolatlan távolságokról szállított bányafa vasúti szállítási többletkiadása ; 5. a vasúti szállításoknál előforduló falopások, mert a vállalat a bányafát feladóállomáson veszi át, és mert a leadóállomási utánmérlegelés lehetősége nincs mindenhol biztosítva; 6. a kötlevelek laza és nem szabatos fogalmazása, amely igen sok esetben nem tartalmazza a szállítás és átvétel pontos és részletes feltételeit; 7. az a gyakorlat, hogy a vállalat az előírt méreten felüli vastagságban szállított bányafáért 10%-os ún. vastagsági méretfelárat fizet, aminek következménye, hogy az üzemeknek bányafa céljaira elsőosztályú szerfaanyagot szállítanak, továbbá, hogy a méreten felül szállított bányafának a fatereken történő méretre vágása és hosszában szétfűrészelése további költségtöbbletet eredményez; 8. a faigényléseknek hosszabb méretekben történő megadása, amiért azután a méretrevágást házilag kell végezni és az munkabér, a felár, a klöcni, az elkallódás stb. révén további felesleges többletkiadást okoz; 9. az átvétel gyakori szakszerűtlensége; 10. az előzetes kötlevél nélküli szállítás, ami lehetővé teszi, hogy a szállító pl. bordafa helyett tűzifát szállítson, s ezáltal 61—115% többlethaszonhoz jusson; 11. a szükségletet jelentős mértékben meghaladó tárolás és ennek következtében egyes faféleségekben előállott romlás. Ezekkel a kifogásokkal kapcsolatosan az üzemanyagbeszerzési osztálynál észlelt alábbi hiányosságok: 1. nincsen olyan nyilvántartás, amelyből kitűnnék, hogy a faszükséglet mely vasúti állomáson, mily mértékben jelentkezik, és hogy ez a szükséglet mely feladó állomásról, mily mértékben elégíttetett ki (emiatt fordul elő a szállítmányok felesleges utaztatása, a túlzott készlettartás stb.); 2. nincs olyan nyilvántartás, amelyből kitűnnék, hogy a cégek kötelezettségeiknek (fajta, méret) mennyiben tettek eleget; 3. az üzemanyagbeszerzési osztály által vezetett egyes feljegyzések és részletnyilvántartások között nincs összhang, hiányzik az adminisztratív egység; 4. a szállítók kisebb, de teljesítésben jelentősebb csoportját a számla ellenértékének kiegyenlítésénél előnyben részesítik; 5. a számlák érdemi vizsgálata nem történik kielégítő módon és mértékben, az