Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

Az időközi tájékoztató mérlegek hiányában nem volt megállapítható, hogy forgótőke céljaira igénybe vett összeg, ami valójában a fent kimutatott 95,6 millió forintnál feltétlenül nagyobb lehet, mely vagyonrészekben fekszik, és hogy a vállalatnak ebbeli szükséglete még mekkora tőkét jelent. A vállalat forgótőke hiánya, alapításától kezdődően fennáll, mert ilyen nagy üzem folyamatos termelésének biztosításához az alaptőke jegyzésénél számításba vett 50 000 000 forint készpénztőke nem lehet elégséges. A vállalat tőkefelkészültségének biztosítása, továbbá az üzemi veszteségek feltöltése nélkül stabil pénzgazdálkodást nem lehet várni. A vázolt hiányok következménye, hogy a vállalat köztartozása (adó, illeték, társadalombiztosítási járulék stb.) 1947. augusztus hó 25-én — a pénzügyi osztálytól rövid úton kapott felvilágosítás szerint — 56 302000 Ft. A produktív és improduktív bérek arányának vizsgálata során megállapítható, hogy az improduktív teljesítmény folyó évben 84%-kal, illetve 91 %-kal emelkedett, vagyis az 1938. évi aránnyal szemben ilyen arányban romlott. A felügyelő hatóság nézete szerint az ügyvezetőségnek ezt a kérdést behatóan ki kell vizsgálni és a kiküszöbölhető improduktív munkabér összegével a termelési költségeket mentesíteni kellene. A munkabér, mint a szénbányászatnál legfontosabb termelési költségtényező az 1946. augusztusban kötött kollektív szerződés érvénybe lépésétől kezdve emelkedő irányzatú, éspedig az alábbi okoknál fogva: 1. A külszíni órabéresek kategóriáit 1947. május hó 1-én 3 bércsoportra vonták össze és az órabéreseket újból kategorizálták; 2. a mecseki kerületben „kapcsolt-akkordbér" (a vájár mindenkori keresetének bizonyos arányában meghatározott illetmény) alapján fizetik az urasági és külszíni munkásokat; 3. a kollektív szerződés hiányossága következtében a termelés növekedésével a bérek hatványozottan emelkednek; 4. a fizikai munkások egyes helyeken a kollektív szerződésen felüli követelésekkel lépnek fel; 5. a munkafegyelem lazult; 6. a munkával töltött idő jelentős mértékben kevesebb a fizetett műszaknál. Az 1947. augusztus hó 1-től fizetett 15%-os bérpótlék

3 költségkihatását végeredményben a szakkörök az eddigi munkabér 20%-ában számítják és mivel az eladási árak emelésére nincsen kilátás, azt vélelmezik, hogy az 1947/48. évi szén termelésénél jelentkező veszteség az önköltség 40%-a körüli összegre (q-ként 3 és 4 forint között) fog emelkedni, az eddigi 5%-tól 14,7%-os ráfizetéssel szemben. A szakszervezet és a vállalat részéről elfogadott illetményszén mennyisége igen jelentékeny. 1946. évben az értékesített szén (64,4 millió q) mennyiségnek a kiadott illetményszén (közel 4 millió q) 6,15%-a volt a 30-as évek egy-egy és fél %-os arányával szemben.