Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

Magyarországon 2 ezrelék volt a halálos balesetek arányszáma. Sajnos az utóbbi időben ez nagyon leromlott. Ha a romlást részletesen vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy különösen a miskolci kerületben a legrosszabb a helyzet. 1944-ben 8 baleset volt, 1945-ben 15, 1946-ban pedig 24 baleset volt! A Pécsi Bányakapitányság a legnehezebb viszonyok között van, mégis világviszonylatban a legjobb baleseti arányszámmal dolgozott. Ebből következik az, hogy a rendészet terén kell elsősorban közbelépni. Nem szükséges, hogy bányajogászok végezzék el a bányarendészetet, elegendő, ha megfelelő szakértelemmel rendelkező gyakorlati emberek végzik. Bizonyos paritásos alapon épüljön fel ez a dolog. Minden kerületben 2 mérnök és 2 vájár végezze az ellenőrzést — a szakszervezet szerint. — Kérdés, hogy miből fedezzük a kiadásokat? Ennek megoldása, csak a kormánynak a döntésétől függ, hogy erre külön pótköltségvetést állítsunk be, vagy pedig a szén árába betudható fillérekből lehetne fedezni. A kiküldetési költségekkel együtt ez kb. évi 600 000 forintot tenne ki. A sok bányaszerencsétlenség feltétlenül szükségessé teszi, hogy a kérdéssel foglalkozzunk és megoldáshoz segítsük. Sajnos a bányahatóságoknak jelenlegi létszámával ezt a szükséges rendészetet kielégítően gyakorolni nem lehet, í Varga Béla: (MÁSZ) Közismert dolog, hogy a rendeletek be nem tartásából származik sok baleset. Nem lehet az a célunk, hogy most legyen még egy szerv és ezzel még több előírás, hanem a meglevő rendelkezéseket tartsák be, azon kell igyekeznünk. A munkásvédelem és a halálozási szám miatt kell a helyszínen azonnal retorzióval élni. Hajdú Gyula: Fel van vetve egy komoly javaslat; a bányakapitányságok kiegészítése. A felszólalók jó részben azt mondják, hogy ebben látják elsősorban a baj okát. Nem tartható fenn az az állapot, amelyet Ember bányakapitány úr hangoztatott, természetes, hogy meg kell hagyni a kettős képesítést, mert ha a bányakapitányság közigazgatási balesetelhárítást akar, akkor kell ugyanúgy a jogi, mint a bányászati képesítés. Csak a balesetelhárításhoz nem szükséges a jogi képesítés. Foglalkozni kell az ügyosztálynak és a minisztériumnak az egész bányászati közigazgatás reformjának megoldásával. Itt inkább elvi és általános megállapodásokról esett szó, amelyek alapján ki kell dolgozni a konkrét tervezetet, és újabb értekezleten meg fogjuk kérni az érdekelteknek hozzászólását. Egyesek felvetették, hogy 24 ember túlságosan nagy létszám lesz ennek a munkának ellátására, mások pedig felvetették, hogy 24 ember kevés. Egy azonban bizonyos, hogy a bányakapitányságok személyzete nagyon kevés. Nyilvánvaló, hogy nem lehet az a cél, hogy a helyi szervezetek mellé új szervezeteket állítsunk be, hanem éppen a bányakapitányságok megerősítése. Viszont az üzemi bizottságoknak a feladatkörébe nagyon erősen belevágnak ezek az intézkedések. Az üzemi bizottságok ezt a feladatkört elhanyagolták. Az üzemi bizottságokat fel kell hívni, hogy működjenek közre e tekintetben. A fegyelemnek helyreállítása mindenféle balesetelhárításnál a legfontosabb. Érdemben azt hiszem a mai értekezlet határozata az, hogy proponálja