Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

20-ra vagonokat is kiállíttattunk Tatabányára, ekkor azonban Jámbor igazgató úr külön jelentéssel élvén Vas államtitkár úrhoz, megakasztotta a szerződés aláírását és ezzel természetszerűleg a szállítások megindítását is.

2 Egy hétig tartott ezen nehézség eliminálása, úgyhogy a szerelvény csak október utolsó napjaiban került Tatabányán kiállításra, mikor is az osztrák államvasutak tiltotta le az ausztriai tranzitforgalmat, belgazdasági okokra való hivatkozással. Ezen újabb késedelem következtében az első szerelvény csak november első napjaiban kerülhetett feladásra. A svájciak ezen szerelvényt októberre kívánták elszámolni, mivel szemben a magunk részéről a nehéz szénhelyzetre való figyelemmel ragaszkodtunk a novemberi elszámoláshoz. A november havi második szerelvény nem kerülhetett feladásra azért, mert november első felében létesült az új osztrák-—magyar cseremegállapodás bányafára, mégpedig oly előnyös feltételek mellett, hogy a magyar kormányzat méltán kívánta a szénszállítások azonnali megindítását a svájci export rovására is. Svájcot novemberben erőteljesebb várpalotai nemesített lignitszállításokkal óhajtottuk kárpótolni, és a Kereskedelmi Főosztály helyszíni kiszállással szervezte meg az exportot úgyhogy 19-én, 22-én és 27-én kellett volna a küldeményeknek legalább 15 tonnás napi részletekben elindulni. A szén is megvolt, és a bányavezetőség felkészült a szállításokra. Ekkor jelentkezett a nemzetközi szállítmányozó cég azzal, hogy a MÁV-tól export vagonokat kapni nem tud. A vagonkiállítási nehézségek egész a hó végéig tartottak, úgyhogy az első szállítmányok Várpalotáról csak december első napjaiban indultak meg, melyeket azonban novemberre számoltunk el. December első napjaiban Tatabányára a szerelvényt megrendeltük, annak első fele be is rakatott, midőn a tatai szénsztrájk tört ki, ismét megakasztva a svájci szállításokat. Az első 400 tonnát mai napon követi újabb 400 tonna és főosztályunk f. hó 15-re további 800 tonna szállítását rendelte el és Vas államtitkár úrtól felhatalmazást kaptunk arra is, hogy e hó második felében esetleg egy harmadik szerelvényt is útnak indíthassunk. A tatai szénsztrájk, nemkülönben a termelés visszaesése következtében a tegnapi napon át kellett dolgoznunk a szénelőirányzatot, mikor is a Szénhivatal álláspontja az volt, hogy karácsonyig exportszállításokat nem engedélyez. Sürgős intézkedés kellene tehát annak érdekében, hogy a 15-re rendelt szerelvény tényleg útnak is indulhasson. Fentieket összefoglalva nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a Kereskedelmi Főosztály mindenkor tudatában volt annak, hogy a svájci szénszállítások Bán miniszter úr intencióinak megfelelően más szállításokat megelőzően teljesítendők.

3 A magunk részéről mindent el is követtünk ezen szállítások akadálytalan lebonyolítása érdekében. Hogy elhatározásunkat nem koronázta siker, az rajtunk kívül álló, részben személyi és részben tárgyi körülményeknek köszönhető. Bízunk abban, hogy a további bonyolítás simábban fog menni és meggyőződésünk az, hogy Svájc a fenti tárgyi ténykörülmények ismeretében maga is be fogja látni, hogy a szállítások elmaradásánál az Állami Szénbányákat szándékosság