Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

nem vezette és a mai nehéz termelés adta lehetőségek között teljesítettünk annyit, amennyit lehetett. Tisztázat. — UMKL Bán Antal r.i. A jelentést Friedmann Jenő — a MASZ Kereskedelmi Főosztályának vezetője — küldte meg az Iparügyi Minisztériumnak. 1 Gordon Ferenc nagykövet a miniszterelnökhöz írt levelében beszámolt arról, hogy a magyar kormánydelegáció által 1946 áprilisában kötött 15 ezer tonnás szénszállítási megállapodás teljesítése akadozik. A megállapodásban kikötött havi 1500 tonnás tételeket a magyarok rossz minőségben és rendszertelenül szállították. Felhívta a figyelmét arra, hogy a megállapodás teljesítése elsősorban Magyarország érdeke, hiszen Svájc máshonnan is tud ilyen tételben szenet kapni. 2 Erről 1950-ben a MÁSZ Kereskedelmi Főosztály volt MKP titkára a vállalat Kereskedelmi és Beszerzési Főosztályán belüli kommunista és szociáldemokrata ellentétekkel foglalkozó, visszatekintő beszámolójában a következőket írta: ,,...meg kell említenem Jámbor Rezső elvtársat, aki a főosztályvezető [Friedmann Jenő] helyettese volt és a legnagyobb erőfeszítések árán keresztül-kasul húzta igen sokszor a jobboldali szocdemeknek, magának Bánnak vagy Kelemen államtitkárnak is a számításait. Nem egy esetben közvetlenül a Pártközponttól kapott utasítás alapján harcolt ki Jámbor elvtárs eredményeket, ütötte el a jobboldali szocdemek export üzleteit.. ." (UMKL NIM B. Főo. Ellenőrzési O.r.i.). 3 Bán Antal titkára 1947. január 3-án Láng Jánoshoz, Timár Lászlóhoz és Friedmann Jenőhöz intézett levelében így foglalta össze a miniszter álláspontját: „Az ügyletből való kiugrás nem érdekünk, mert ezzel egyrészt veszélyeztetve van betörésünk a svájci szénpiacra, másrészt általában külkereskedelmi hitelünknek érdeke is." (UMKL Bán Antal r.i.) 167 Budapest, 1946. december 11. FODOR JÓZSEF LEVELE AZ AJKAI BÁNYA ÜZEMI BIZOTTSÁGHOZ A TATABÁNYAI SZTRÁJKRÓL Azon kérdésükre, hogy Tatabányán miért volt sztrájk, a következőket válaszoljuk: A háború által okozott pusztítás miatti hiányosságok miatt egész ország területén merülnek fel olyan panaszok, amelyeket a legjobb akarata szerint sem tud 100%-ig orvosolni a kormány. Azok, akik nincsenek tisztában az ország nehéz gazdasági helyzetével és azok, akik a demokráciának ellenségei, igyekeznek a nehéz körülményeket kihasználva a munkásságot uszítani. Voltak jogos panaszok is, amelyeket orvosolni kellett, de amelynek orvoslására egyáltalán nem volt szükség a sztrájkra, mert annak orvoslását a tatabányai helyi