Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

teljesítményben alkalmazkodó bérrendszert hozzanak létre. A tárgyalásokon a viták, amelyek természetesen előfordultak, szinte kivétel nélkül nem a szemben álló érdekekből keletkeztek, hanem a szakkérdések más és más megítéléséből. Az államosítás, illetőleg az állami kezelés életbeléptetésével, mint munkaadó szerződő fél a munkavállalókkal szemben már elsősorban az Állami Szénbányászat, illetőleg az iparügyi minisztérium, csak másodsorban Egyesületünk állott. A szénbányák államosítása Már az 1945. év legelején, midőn a kormány még Debrecenben székelt, a Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült pártok programjukba felvették „a föld mélyén levő kincsek" kisajátítását, illetőleg államosítását. Midőn a választások után a kormányzati koalíció létrejött, ezt a programpontot továbbra is fenntartották. Vele szemben a politikai életben rendkívül kevés, a sajtóban pedig egyáltalában semmi kritika nem hangzott el. Egyesületünk megfelelő alkalmakkor részben közvetlenül élőszóval, részben memorandumokban a kormányzati tényezők elé terjesztett érvelésének több elvi szempontjai röviden a következőkben foglalhatók össze: A széntermelés tekintetében Magyarországon a bányavállalatok nincsenek monopolisztikus helyzetben, mert bár a két legnagyobb vállalat üzemei termelték Magyarország barnaszén produkciójának nagy százalékát, de kívülük még igen jelentős volt a Dunagőzhajózási Rt. pécsi bányájának feketeszén termelése s együttesen a kisebb bányák barnaszéntermelése s ami a fo, a vállalatok között kartell egyáltalában nem volt, sőt időnkint éles verseny fejlődött ki. Bár Magyarország szénnel aránylag kedvezően van ellátva, mégis a normális viszonyok között nagy kalóriájú jó minőségű szénből igen jelentős behozatalra szorul, tehát már ezen az úton is módjában volt és lesz a kormánynak a szénbehozatal szabályozásával befolyásolni a belföldi vállalatok termelési- és árpolitikáját. A széntermelés Magyarországon 1937-ben 8,9 millió tonna volt, a szénbehozatal pedig 0,5 millió tonna. Ipari nyersanyagbehozatalának sorában érték szerint a szén és koksz mindjárt az ásványolaj után következett. Utaltunk azután arra, hogy a jelen viszonyok között a kormányzat államosítás nélkül is szabályozhatja és szabályozza a termelést, a munkabéreket, az árakat és a szénelosztást. Nem tettük vitássá, hogy a földtulajdonos szénjogainak megszüntetése indokolt, mert egyrészt magában véve korszerűtlen, másrészt a földreform önmagában is szükségessé tette volna a földbirtok tartozékát alkotó szénjognak, mely az úgynevezett terrágium címén hozott a földtulajdonosnak jövedelmet, állami tulajdonba vételét. Mindennek ma már természetesen csupán elvi, illetőleg gazdaságtörténelmi jelentősége van; nem volt kétséges, hogy az érdekeltség argumentumai az államosítási mozgalmat nem tartóztathatják fel.. .

1