Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

Bevezető

szerűbb gazdálkodás; a pénzellátmányok kiutalása és felhasználása tervszerűbbé vált, bár a MÁSZ még jó ideig kénytelen volt a beruházási keret nagy részét is deficit pótlásra fordítani. Az 1947 elsó' hét hónapjára (héthónapos terv) szánt 56 milliós beruházást megközelíteni sem tudták. Az 1947. augusztus 1-én meginduló hároméves terv fő" célkitűzése az volt, hogy korszerűsítsék az iparágat, javítsák a kitermelt szén minőségét és fokozzák a termelést. Kiindulva a nagy szénhiányból és a fokozódó szükségletekből, a terv készítői a gyorsan lefejthető telepekkel rendelkező borsodi szénmedencében kívánták a legnagyobb beruházási összegeket felhasználni. A fogyasztókat azonban nem lehetett — már a terv készítésének idején uralkodó szénhiány közepette sem — a gyenge minőségű, alacsony kalóriatartalmú szenek felhasználására kötelezni, mivel tüzelőberendezéseik zöme a jobb minőségű tata-dorog-tokodi szénre épült. A MÁSZ elképzeléseivel szemben az Anyag és Árhivatal koncepciójában kezdettől a Tata—Esztergom—Budapest háromszög fejlesztése szerepelt; ez az elképzelés azonban csak az 1948 februárja utáni súlyos szénelhelyezési gondok idején vált elfogadottá. A gyenge szenek viszonylagos bősége, általában a hazai szenek minősége és a fogyasztási igények rendszeres összeütközése napirenden tartotta a fűtőberendezések átalakításának szükségességét, a barnaszén kémiai hasznosításának vizsgálatát, a mecseki ill, a borsodi szén kokszolási kísérleteit. A hároméves terv időszakában e téren jelentős előrelépés a pénzhiány miatt nem történhetett. A szénbányászati hároméves terv végrehajtása kedvezőtlen körülmények között indult. Elmaradt az átfogó szénár-rendezés, a MÁSZ szempontjából előnytelen — a teljesítménynél kétszer gyorsabban növekvő béreket biztosító — kollektív szerződés is érvényben maradt. Az 1947 szeptember—decemberi időszakban a szénbányászat deficitje minden korábbit felülmúlt; a dolgozók létszáma kb. 15 000-rel haladta meg az 1938-ast, a termelés ugyanakkor kb. havi 1 millió q-val maradt el ugyanazon időszakhoz képest. A szénhiány már az országos tervteljesítést, az újjáépítést fenyegette. így az 1947-es — az MKP sikereit biztosító — választás után elsődleges feladattá vált a szénbányászat deficitjének a megszüntetése. Előtérbe került az addig másodlagosan kezelt gazdaságosság. 1948 januárjától sorozatos intézkedésekre került sor a MÁSZ deficitmentesítése, majd szanálása érdekében. Fokozatosan nőtt a termelékenység s vele a széntermelés, megszigorították a munkafegyelmet, az állam szempontjából előnyösebb kollektív szerződést kötöttek, februárban kb. 12%-os, majd októberben újabb kb. 15%-os többletbevételt biztosító szénárrendeleteket léptettek életbe. Előnyösen változott a produktív és improduktív munkát végzők aránya. Mindezek eredményeként megszűnt a szénhiány. 1949-től újból problémák jelentkeztek: a bérek viszonylagos csökkenése, a természetbeni juttatások fokozatos elmaradása miatt nagyarányú munkaerő-vándorlás indult meg, részben ennek következtében ismét romlott a produktív — im-