Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

a pécsi Baranya megyei Szakszervezeti Titkárság küldöttei, a Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt képviselői. Tárgy: A munkásság legsürgősebb követelései. Az értekezlet összehívására az adott okot, hogy a bányamunkásság a munkát azonnali hatállyal abba kívánja hagyni, amennyiben a legsürgősebb sérelmei 3 napon belül orvoslást nem nyernek. A bányamunkásság kívánságát a szakszervezeti vezetők közölték a szakszervezet vezetőségével, valamint a bányák együttes üzemi bizottságával, amely azonnali ülést hívott össze. Ezen az ülésen megállapítást nyert, hogy a bányamunkásság kívánságához a pécsi összmunkásság is csatlakozik, s így a kívánságok a pécsi összmunkásság kívánságai is. Éppen ezért az értekezlet azt is elhatározta, hogy nem azonnali hatályú, megoldható kérést terjeszt a kormány elé, hanem néhány nappal meghosszabbítja a megfontolási időt és a legrövidebb időn belüli elhatározásig a munkásságot türelemre inti. Éppen ezért elhatározta az értekezlet, hogy a követelései azonnali elintézését kéri a kormánytól és memorandumának legsürgősebb elintézését kívánja, mert a jelenlegi körülmények között a munkások tovább dolgozni képtelenek, különösen akkor, amikor látják, hogy ebben az országban egyes rétegek jól élnek, ugyanakkor a munkásság a legsúlyosabb viszonyok között sínylődik. Éppen ezért azonnali elintézést követel, mert csak ezen memorandum azonnali elintézése biztosíthatja a további munkát. A munkásság hangulatát ismerve a felelős tényezők a munkát és többtermelést csak ez esetben biztosíthatják. A munkásság megállapítja azt, hogy a mai bérek a reálbéreknek kb. 10%-a, vagyis az utóbbi napokban bekövetkezett rohamos áremelkedés következtében már a 10% alá süllyedt, és rohamosan közeledik a 0 felé. Az utolsó béremelkedés 1945. november hó 4-én történt meg, és azóta az árak kb. a november 4-i áraknak 3—4-szerese, vagyis 0%-os béremelés mellett 300—400%-os áremelkedést mutat. A munkásság tudatában van annak, hogy életnívója tekintetében a békebelit nem tudja elérni, és ahhoz ennélfogva nem is ragaszkodik. Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy a legminimálisabb életszükségletét élelmiszerben és ruházatban biztosítsák. Kérik, hogy a rendelkezésre álló javak a dolgozók között munkafontosságuk arányában, egyenlően kerüljenek elosztásra. A munkásság tudatában van annak, hogy a bérek emelésével a helyzeten nem javít, mert ha a béreket jelenleg 3—400%-kal emelik, ez az árnak további sok 100%-os emelésére vezet. Ezért bármennyire is tetszetős megoldás a béremelés, nem ehhez folyamodik a munkásság, illetve nem kizárólagosan ezen kérdés képezi kívánságainak összességét. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy a munkásság nem követel a maga részére azonnali hatállyal pengőben is kifejezett olyan munkabért, amely a kereseti viszonyok figyelembevételével megfelelő pillanatnyilag a megélhetés színvonalának fenntartásához. Pécsett és környékén a helyzet már ott tart, hogy egy műszak áráért egy fej káposztát vásárolhat a dolgozó. Az pedig teljes mértékben