Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

lehetetlenség, hogy egy fej káposzta ára, amit a békében 10 fillérért meg lehetett kapni képezze a napi munkabért, vagyis ez békepénzben kifejezve 10 filléres mű* szakbér keresetet jelent. Tehát amikor a bányamunkásság azt kívánja, hogy munkabére pengőértékben is megállapíttassék, egyben kéri a kollektív szerződések új alapokra való helyezését, amelynek tervezetét később fogja beterjeszteni, és kívánja azt is, hogy a pécsi bányák sújtóléges, savas és vizenyős mivoltára tekintettel a pécsi bányászok részére külön kollektív szerződés köttessék. Legsürgősebb elintézésre váró munkásköveteléseket az alantiakban adjuk: 1. Jó pénzt. Követeli a munkásság az infláció azonnali megállítását, mert ahogyan meg lehetett állítani az inflációt Jugoszláviában és Romániában, ugyanúgy meg lehet azt állítani Magyarországon is. A kormány feladata az erre vonatkozó terveknek a kidolgozása és azonnali megvalósítása. 2. Követeli az összmunkásság a bányák azonnali államosításának végrehajtását. 3. Követeli a munkásság a kettős árrendszer és szabadkereskedelem azonnali megszüntetését. A rendelkezésre álló összes áruknak azonnali zárolását, a későbbiek során pedig elsősorban a munkásszövetkezetek bekapcsolásával a fogyasztóhoz való juttatását. Ugyanebben a csoportban követeli a munkásság azt is, hogy az újonnan termelt áruk (bakancsok, ruhák, fehérnemű stb.) a legrövidebb időn belül és a legrövidebb úton a dolgozóhoz juthasson és abból egyetlen gramm vagy centiméter áru sem kerülhessen spekulációs célból kereskedői raktárakba. Ha a szénbányák teljes készletét zárolni lehetett, mi akadálya lehet annak, hogy az összes egyéb termeivények és termékek hasonló módon zároltassanak. 4. Követeli a munkásság a malmok azonnali községesítését, az élelmiszerkészletek azonnali igazságos elosztását. Az igazságosság alatt azt érti a munkásság, hogy elsősorban az kapjon ellátást, aki a munkája alapján megérdemli. Követeli a munkásság, hogy az élelmiszerkészleteket azonnal írják össze, és ebben a munkában az összes üzemi bizottságainak küldöttei legyenek a hatósági közegek segítségére. Egyben követeljük, hogy az összes áruk árai rögzítve legyenek és úgy kerüljenek a fogyasztóhoz. Lehetetlenség ugyanis az, hogy a közellátási célra kizárólag csak a malmok vámkeresménye legyen igénybevehető, és ezenkívül semmi más gabonához hozzányúlni ne lehessen. Ma ugyanis pl. a pécsi közellátás ott tart, hogy csak azt tudja közellátási célra behozni, ami vámkeresmény, máshoz nem nyúlhat hozzá. A kiőrlési arányt a községesített malmokban egységesíteni kell. Nem lehetséges az, hogy ebben az országban más és más rétegek más és más színű és ízű kenyeret egyenek. Ha egyszer megvan a kötelező tengeri keverési rendelet és azt alkalmazzák, akkor alkalmazzák mindenkire egyaránt. A pécsi bányamunkásság már két ízben kérte, hogy a heti átlagos termelésének egy napra eső részét a bánya közellátási és anyagszükségletének biztosítására a kormány szabadítsa fel. Anyag tekintetében ugyanis ott tart már, hogy a pécsi és környékének bányái leállnak, ha nem történik anyag tekintetében a legsürgősebb intézkedés. (Bányafa, vaslemez, tömítőanyagok, olajok, benzin). Kb. 13 000