Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat általános története - A társulat elterjedése
A nővérek intézményei iránti kereslet, illetve jelentős társadalmi elfogadottságuk nyilvánult meg abban, hogy a kalocsai egyházmegye egymáshoz viszonylag közel fekvő helyiségeiben is sorra tudták megnyitni házaikat. A szomszédos településeken bizonyára gyorsan híre ment a nővérekkel kapcsolatos kedvező tapasztalatoknak. Kezdetben nyilvánvalóan az érseki pártfogás is ráerősített a társulat népszerűsödésére, később azonban a nővérek „saját jogukon”, munkásságukkal, színvonalas oktatásukkal ébresztettek bizalmat. A lakosság számára a szakképzett, elhivatott iskolanővérek a minőségi oktatás garanciáját jelentették. A társulat iránti társadalmi igényt fokozhatta az a tény is, hogy a kalocsai egyházmegyében alig működött másik női szerzetesrend,174 tanítással pedig egészen a kor szak végéig csak a kalocsai iskolanővérek foglalkoztak. Az első ötven évben tapasztalható viszonylag lassabb terjeszkedés nem volt független a társulat vezetésének óvatos, megfontolt attitűdjétől. Az 1911-es vezetőváltás hatása érzékelhető a társulat terjeszkedési stratégiájában is. Ekkortól már földrajzilag távolabbi egyházmegyékben – például a Felvidéken vagy a Dunántúlon – is vállaltak házakat. 175 Nagy érvágást jelentett a társulat számára a délvidéki zárdák elvesztése. Trianon után az akkori házak több mint fele került határon túlra.176 A társulat az I. világháború végén, 1918-ban 505 főt számlált, ebből 258 nővér – tehát nagyjából a létszám fele – szolgált a később Magyarországon maradt házakban, 230-an a Bácskában, 17-en pedig a Felvidéken dolgoztak. Trianon 174A kés őbb letelepedett többi női szerzetesrend főleg a szociális ellátás területén tevékenykedett. Páli Szent Vince Szeretet Leányai működtek Kalocsán a kórházban 1868-tól, az idősek otthonában 1875-től. Az Isteni Megváltóról nevezett Nővérek 1897-től Szabadkán kórházban, 1900-tól Magyarkanizsán szegényházban, 1902-től Zentán szegényházban, 1903-tól Baján kórházban, 1912-től Újvidéken kórházban működtek. A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek (keresztes nővérek) 1904-től a futaki kórházban dolgoztak. Az Isteni Üdvözítő nővéreit 1905-ben hívták meg az óbecsei idősek otthonának vezetésére. Kalocsán 1935-től dolgoztak a Szent Péter Apostol Leányai Egyházközségi Nővérek. Az 1930-as években Baján megtelepedtek a szegénygondozó nővérek („Egri Norma”) és a Krisztus Király nővérek is. Sematizmus 1876. 88., 1914. 150–152., 1936. 80–81. 175A Felvidéken Alsókorompán, Bélabányán és Vágújhelyen létesítettek a n ővérek fiókházakat, a Dunántúlon pedig például Siklóson, Németkéren, Hőgyészen. 176A felvidéki, Csehszlovákiához került három házból az 1920-as évek folyamán politikai okokból vissza kellett hívni a nővéreket, ezek tehát elvesztek a társulat számára. A felvidéki házakról részletesen lásd „A társulat általános története. A társulat működése a trianoni Magyarországon kívül 1920–1944. Felvidék” c. fejezetet. A későbbi Jugoszláviához került 23 ház, amelyből háromnak a működését a szerb hatóságok az 1920-as évek elején ellehetetlenítették. A maradék 20 házban tovább működtek a nővérek, 1930-tól külön, önálló társulattá szervezetten. A bácskai házakról részletesen lásd „A társulat általános története. A társulat működése a trianoni Magyarországon kívül 1920–1944. Bácska” c. fejezetet. A két elszakított területen lévő házak jelzésére a nővérek sem az egyházmegyék szerinti beosztást alkalmazták, hanem az új államalakulatok nevét (Csehszlovákia, Jugoszlávia). A táblázatban is ezek az elnevezések szerepelnek. 58
