Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.

Összegzés

ÖSSZEGZÉS A 19. század második és a 20. század első felének magyarországi lányoktatás-története szempontjából a kalocsai iskolanővérek társulata megkerülhetetlen, hiszen a maga nemében ez a szerzetes közösség számított az egyik legjelentősebbnek. Működésének csúcspontján, 1942-ben több mint 900 iskolanővér tevékenykedett több mint 60 fiókházban, több mint 20 ezer gyermeket felügyelve, tanítva. Nagyságához képest azonban szembetűnő a rend szakirodalmi elhanyagoltsága. Eddig nem született átfogó elemzés a társulat jellegzetességeiről, a közösség egészének működési mechanizmusairól, a vezetők által követett stratégiákról, az egyes korszakok különböző kihívásaira adott adekvát válaszaikról. Munkámban arra tettem kísérletet, hogy ezek tükrében foglaljam össze a társulat történetének jelentősebb állomásait, különösen hangsúlyozva az 1944 és 1946 közötti eseményeket. A mű két nagy fejezetét összekapcsolja, hogy megfigyelhetőek bizonyos tendenciák és stratégiák, amelyek a társulat történetének egész vizsgált korszakán átívelnek. Mivel nem állnak rendelkezésre más női szerzetesrendekkel foglalkozó hasonló kutatások, így nem lehet megállapítani, hogy a kalocsai iskolanővérek társulatánál megfigyelhető jellegzetességek menynyire a társulat sajátosságai, illetve milyen mértékben lehetnek ezek általánosan érvényesek más apácaközösségekre. Feltételezhető, hogy a megingathatatlan hit, amely a kalocsai nővérek legfőbb „fegyverének” bizonyult valamennyi probléma megoldásánál, a többi női szerzetes társulat esetében is univerzálisan kimutatható lenne, hiszen közös alapból, a katolikus értékrendből fakadt. A nehéz helyzetekre adott hatékony önvédelmi mechanizmusnak tűnt továbbá a nővérek írásaiból kicsendülő önirónia és szarkazmus. A humor mint a nehézségek pszichológiai feloldásának egyik módja – a nővérek intelligenciájának tanújeleként – eredményes kríziskezelési lehetőségnek bizonyult. Jelentős szerepe volt emellett a traumák feldolgozásában, az egyén és a közösség kiszolgáltatottságának elfogadhatóvá tételében is. Minden valószínűség szerint szintén általánosan érvényesnek bizonyulna az a kötelességtudat, amellyel az egyes szerzetes közösségek az általuk felvállalt feladatok – legyen az betegápolás, tanítás, idősgondozás, egyéb szociális munka – elvégzéséhez minden gond, baj ellenére ragaszkodtak. Az említett, a női szerzetesrendekre egyetemesen vonatkoztatható karakterisztikák mellett a kalocsai iskolanővérek társulata más, jellegzetes és sajátos vonásokat is mutat. Így speciális adottságként tekinthetünk a közösség nemzetiségi sokszínűségére. Igaz ugyan, hogy nem maradtak fenn 445