Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Kitekintés - Bácska
nevezett Bácskai Szegény Iskolanővérek Társulatának visszaállítását. 1427 A társulat azonban továbbra sem kapott Rómából választ. Budanovich püspök viszont újabb feltételhez kötötte a bácskai újoncnők fogadalomtételét. Azt kívánta, hogy a nővérek ne csak a fogadalom szövegéből, hanem a társulat nevéből is hagyják el a „kalocsai” címet, illetve a bácskai szerzetes közösség „saját kebeléből” válasszon magának elöljárót, ne pedig a kalocsai anyaházból kinevezett vikária vezesse őket. 1428 Bali Mária Ildefonsa általános főnöknő tájékoztatta a fejleményekről az érseket, 1429 és tanácsosnőinek egyetértésével kiadott egy nyilatkozatot, amelyben engedélyezte – „tekintettel a különleges helyzetre, amelyben a Miasszonyunk Iskolanővérei jugoszláv területen élnek, főképp pedig mert a bácsi c. püspök, apostoli kormányzó úr úgy kívánja” –, hogy a jugoszláv területen lévő zárdák címéből kihagyják a „kalocsai” jelzőt és a „Miasszonyunk Szegény Iskolanővérei” címet viseljék. Hozzájárult továbbá, hogy a bácskai közösség titkos szavazás útján új vikáriát válasszon, aki a bácskai provincia létrejötte esetén tartományi főnöknő lesz. Az általános főnöknő ugyanakkor fenntartotta magának az új választás jóváhagyásának jogát, valamint leszögezte, hogy az engedély csak erre az egy esetre érvényes. 1430 Különösen megnehezedett a kapcsolattartás Kalocsa és a Bácska között, mikor 1950-ben a társulatnak be kellett fejeznie magyarországi működését. Jugoszláviában ugyan nem került sor a szerzetesrendek feloszlatására, 1431 nem tiltották a szerzetesi ruha viselését, a közösségként való együttélést, de a bácskai iskolanővérek továbbra sem taníthattak. A legtöbb helyen végleg el kellett hagyni zárdáikat és plébániákon, illetve harangozói házakban kaptak szállást. Általában templomi és egyházközösségi szolgálatot végeztek, lelkipásztori kisegítőként, kántorként, kórusvezetőként, sekrestyésként működtek. Néhányan elvállalták egy-egy plébánia háztartásának vezetését, 1427 A generális főnöknő korábbi javaslatai alapján ismételten kérte a Szentszéktől, hogy a kalocsai érseket bízza meg a rendtartomány megszervezésével, a társulat nyithasson újoncházat a bácsi fiókházban, valamint a generális főnöknő nevezhesse ki a tartományi főnöknőt. – HU-KFL-I.1.a. Bácskai provincia. A generális főnöknő 904/1949. számú, 1949. július 4-én kelt levele az Apostoli Szentszékhez. 1428 Ez idő alatt a hivatalosan kinevezett vikária, Ambruzs Mária Alfréda fogságban volt, előbb Újvidéken, majd Pozsarevácon. Alfréda nővért csak 1950. március 2-án engedték szabadon. Bangó 2000, 64. Távolléte alatt a társulat ügyeit Alfréda nővér helyettese, Zách Mária Hermenegild nővér intézte. 1429 HU-KFL-I.1.a. Bácskai provincia. A generális főnöknő 263/1950. számú, 1950. március 4-én kelt levele a kalocsai érsekhez. 1430 HU-KFL-I.1.a. Bácskai provincia. A generális főnöknő 183/1950. számú, 1950. február 20-án kelt hivatalos nyilatkozata. 1431 Harmath 2010, 54. 437
