Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat általános története - A társulat szervezete és szabályai
nővér kilépése vagy elbocsátása esetén a hozományát visszakapta, de annak kamatai nélkül. A nővér halála után a hozomány a társulatra szállt.138 A nővérek a fogadalmak letétele után bármit szereztek saját tevékenységükkel, azt nem tarthatták meg maguknak, hanem mindent a társulat vagy a ház közös hasznára, a közvagyonhoz kellett csatolni. A bútor és az élelem nemcsak névleg, de ténylegesen is közös tulajdonnak számított a társulatban. A nővérek – a társulat nevéből is adódóan – szegénységre törekedtek, ezért minden fölösleget a társulat terjeszkedésére, az irgalmasság cselekedeteire, valamint a szegény lányok nevelésére és tanítására fordítottak. 139 A nővérek naponta hallgattak szentmisét, hetente legalább egyszer gyóntak. A gyóntatókat a püspök nevezte ki a maga egyházmegyéjének zárdái számára, de a nővéreknek lehetőségük nyílt rendkívüli gyóntatóknál is elvégezni a szentgyónást. A társulat minden házának temploma vagy kápolnája számára a helyi főnöknő megszerezte az illetékes püspök engedélyét, hogy ott az Oltáriszentséget őrizhessék. A zárda napi ájtatossági gyakorlatain minden rendű és rangú nővér részt vett.140 A társulat minden házához tartozott egy, a többitől elzárt rész – a klauzúra –, amelyben csakis a nővérek tartózkodhattak, ide senki mást nem engedtek be. Ha egy nővér bármilyen okból – például: orvosi vizsgálat céljából – kiment a zárdából, akkor mindig egy másik nővérnek kellett elkísérnie. Vendégeket is általában társnő jelenlétében fogadtak. Társulati házon kívül csak nagyon indokolt esetben élhetett egy nővér, hat hónapnál hosszabb ilyen tartózkodáshoz pedig az Apostoli Szentszék külön engedélye kellett. A nővérek csak akkor érintkezhettek világiakkal, és csak akkor utazhattak, ha a tanítás, nevelés, gazdasági vagy egyéb nyomós ok ezt indokolttá tette. Naplementekor a ház kapuit be kellett zárni, a kulcsot kaphatják vissza a testvérek, de lépéseket teszünk, hogy a Tanácsköztársaság a házak kommunizálása fejében a beépített hozományt, mint magántulajdont, visszafizesse.” HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1919. május 3. Később gondoskodtak a hozományalap pótlásáról, de 1933-ban ismét ehhez a tőkéhez kellett nyúlniuk a Szent Szív Otthon kibővítése miatt. Ekkor a Szerzetesek Szent Kongregációja engedélyezte, hogy a kívánt összeget építésre használják, de kötelezte a társulatot, hogy a felvett összeget évi részletekben, kamatmentesen törlesszék vissza a hozományalapba. Előírta továbbá, hogy ha valamelyik nővér, akinek a hozományát a társulat ilyen módon felhasználta, bármilyen okból kilépne a szerzetes közösségből, annak hozományát a társulat teljes egészében fizesse vissza. HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1933. no vember 1. 138HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 37–43. pontok. 139HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 69–70., 72. pontok. 140HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 83–98., 102., 106–107. pontok. 43
