Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat működése a trianoni Magyarországon kívül (1920–1944) - Bácska
zárdák esetleges elválásáról. Ezért is fogadhatták az anyaországi nővérek meglepődve a csakhamar bekövetkezett eseményeket. A Szerzetesek Szent Kongregációja 1930. június 12-én, 4277. sz. alatt kelt levelében a belgrádi apostoli nuncius jelentése alapján arról értesítette a kalocsai érseket, hogy a jugoszláviai területen felállítani szándékolt önálló rendtartomány létrehozása súlyos nehézségekbe ütközik. Az alapítandó provincia ugyanis azon kapcsolatnál fogva, amely közte és az anyaház, illetve a magyar területen lakó általános főnöknő között megmaradna, politikai és nemzetiségi okokból állandó gyanakvásnak és minden valószínűség szerint üldöztetésnek lenne kitéve. A belgrádi nuncius ezért azt javasolta, hogy célszerű lenne a jugoszláv területen lévő házakat az anyaháztól teljesen elválasztani, és azonos szabályok mellett külön, független renddé szervezni, amely a Bácskai Szegény Iskolanővérek nevet viselné. A nővérek kormányzótanácsa 1930. július 13-án fontolóra vette a lehetőségeket. Ha az addig fennálló helyzet marad érvényben, akkor a bácskai házakban az utánpótlás lehetetlenné válik, a házak elnéptelenednek, az iskolákban a nővérek állását lassan jugoszláv világi tanerők foglalják el. Tehát a szerb állam bizonyos településeken, ahol a zárdák érdekében létesített szerződések arra lehetőséget hagytak, az iskolákkal együtt fokozatosan a fiókházakat is elveszi. Ha a bácskai házak az anyaháztól függő, annak fennhatósága alá tartozó, külön tartománnyá alakultak volna, akkor a jugoszláv kormány a magyar befolyástól való félelmében mindent elkövetett volna, hogy a tartomány működését akadályozza, sőt teljesen ellehetetlenítse. A bácskai házak fennmaradása és további működése tehát csak úgy látszott biztosítottnak, ha azok az anyaháztól független, autonóm társulattá alakulnak, és fölveszik a „Miasszonyunkról nevezett Bácskai Szegény Iskolanővérek” nevet. E kényszerítő körülmények miatt a tanács a következő feltételekkel az elválás mellett döntött: 1. Az új társulat közvetlenül a római Szent Kongregáció védelme és a titkár személyes igazgatása alatt álljon. 2. Az Apostoli Szentszék nyújtson biztosítékot arra, hogy a bácskai társulat jogilag a kalocsai társulathoz tartozik. 3. A bácskai társulat a meglevő szabályok szerint működjön. 4. A Szentszék nyújtson biztosítékot, hogy a politikai viszonyok változásával, vagyis Magyarország megcsonkításának megszűnésével, a bácskai társulat független, autonóm jellegét elveszítse, és a kalocsai iskolanővérek társulatához visszacsatlakozzék, működését a régi társulat keretében folytassa. 563 563HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1930. július 13. 224
