Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat működése a trianoni Magyarországon kívül (1920–1944) - Bácska
A következő évben a bácskai nővérek újabb dilemma elé kerültek, hiszen a szerb kormány rendelete értelmében csak akkor folytathatták működésüket, ha beadták kérvényüket a szerb állampolgárság megszerzésére. Ez két problémát is felvetett: ha a nővéreket a szerb állampolgárság hiánya miatt kiutasították volna a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságból, akkor a társulat képtelen lett volna őket a Csonka-Magyarországon működő 13, jobbára kisebb házban elhelyezni.545 A szerb állampolgárság elutasítása továbbá egyenértékű lett volna azzal, hogy a társulat lemond a még meglévő 20, jobbára nagy múltú és jól működő bácskai házáról, mert a szerb kormány a kiutasított nővérek helyét világi, szerb tanerőkkel töltötte volna be.546 Így is fél ő volt, hogy több nővér nem kap állampolgárságot, mert a rendelet értelmében csakis a bácskai születésűeket tűrték meg.547 A szerb hatóságok 1922-ben két nővért „magyar érzületük megnyilatkozása” miatt el is tiltottak a tanítástól. 548 A fent vázolt politikai okok miatt a társulat az 1923 nyarán esedékes általános káptalant sem tudta megtartani, azt egy évvel el kellett halasztani. A trianoni béke miatt a társulat házainak nagyobb része eddigre határon túlra került. A szomszédos országokban működő, a káptalanba beküldendő nővérek pedig nem tudták volna átlépni a határt, illetve – amennyiben a delegáltak szerencsésen meg is érkeztek volna Kalocsára – a saját házaikba való visszatérés ütközött volna akadályokba.549 Az 1923. május 17-i tanácsülésen merült fel először annak a kérdése, hogy az Apostoli Szentszék engedélyének megszerzésével a társulat létrehozza-e a bácskai házakból 545Eddigre a budapesti két ház már megsz űnt, viszont a nővérek 1921-ben alapítottak Siklóson is egy házat. A többi anyaországi házról pedig fentebb már volt szó. Időközben a társulat felkészült arra is, hogy lehetőséget biztosítson a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságból esetlegesen kiutasított vagy elűzött nővérek elhelyezkedésére: 1922-ben Csonka-Magyarország területén négy ház vezetését is elvállalták (Esztergomtábor, Kiskunhalas, Cegléd, Dunakeszi). Tehát 1922-re az anyaországi házak száma 18-ra nőtt. Ugyanekkor a Bácskában húsz, a Felvidéken három házuk működött. 546A kalocsai érsek hasonló problémával nézett szembe egyházmegyéjének a Bácskában szolgálatot teljesítő papjai kapcsán. A bácskai tanszemélyzettől (hitoktatóktól, apácáktól) elvárt hivatali eskü letételével kapcsolatos aggályokat úgy próbálta elsimítani, hogy hangsúlyozta: az eskü megtagadása várhatóan erőszakos kiutasításokhoz vezet. Azt pedig senki sem szeretné, „hogy a hívő nép utolsó és úgyszólván egyetlen vezetőitől is megfosztassék. Az sem hallgatható el, hogy a Bács megyei egyházi személyzet tömegesebb kiutasítása a legsúlyosabb zavarokat vonná maga után. Egyfelől könnyű prédának bocsátaná a megürült állomáshelyeket, idegen személyzet hatalmaskodásának és térfoglalásának, másfelől a meg nem szállott területeken olyan túltömöttséget idézne elő, amely a papság megélhetését is kockáztatná.” Lakatos 2016, 163. 547HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1922. január 22. 548HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1922. augusztus 13. 549HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1923. február 6., április 16. 220
