Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/1. A magyarországi szociológia és a politika viszonya
nézeteivel, ő a tehetségeket kívánta helyzetbe hozni. Így kerülhetett a tanszékre Cseh-Szombathy László, akinek az apja már 1945 előtt is a Kisgazdapárt tagja volt, 1945 után pedig államtitkár; a jobboldali-liberális gondolkodású Harsányi János; Perjés Géza, aki 1945 előtt Ludovikát végzett katonatiszt volt, emiatt a szovjet megszállás után csak hullamosóként dolgozhatott a budapesti tudományegyetem Anatómiai Intézetében; a Polgári Demokrata Pártba belépő Szabó Dénes, akinek szakszolgálatos csendőrezredes volt az édesapja. Egyikük sem számított a marxizmus hívének sem akkor, sem később.10 Szalai Sándor nem volt iskolateremt ő professzor, erre nem tette alkalmassá sem a rendelkezésére álló néhány év (1946–1950) a Társadalomtudományi Intézet (Tanszék) élén, sem csekély elméleti munkássága, sem egyéni jellemvonásai (ellentmondásos, de sokszor kifejezetten „nehéz” természete). Működésének jelentősége abban ragadható meg, hogy sokakban felkeltette az érdeklődést a szociológia, a kritikus társadalomszemlélet és gondolkodás iránt, szellemi muníciót adott, amelyből sokáig lehetett táplálkozni, függetlenül attól, hogy valaki szociológus lett-e vagy más szellemi pályára adta a fejét. 11 Az 1945 utáni új politikai/szellemi elit felemás módon viszonyult a szociológiához, s általában a társadalomtudományokhoz. Minden bizonnyal voltak, akik őszintén hittek abban, hogy a valóság feltárása segítheti a döntéshozókat, de sokan inkább csak taktikai okokból támogatták a szociológia fejlődését. Lukács György (és tanítványai) a szociológiára mint „polgári tudományra” kifejezetten gyanakodva tekintettek,12 nem különben Révai Jó zsef, aki ugyan elismerte a szociográfiák két háború közti jelentőségét, a szociológiáról viszont úgy gondolta, hogy az nem tudott rávilágítani a magyar társadalom alapvető problémáira. Mindeközben nem történt meg a háború után a kelet-közép-európai térségben jelentős hagyománnyal bíró irodalmi szociográfia és a szociológia egészséges összeolvadása, erre a munkára talán egyedül Erdei Ferenc lett volna képes 1944 és 1949 között, ő viszont közismert módon hosszú évekre a politikát választotta a tudomány helyett. 13 1949 után sem a szociográfia, sem a szociológia művelőinek nem biztosítottak többé kutatási, publikálási, előadói lehetőséget. A szociológiát (és 10Cseh -Szombathy 1992, 568–569.; Gál 2013, 183.; Huszár 2010, 176.; Huszár 2015, 170.; Szántó 2008, 62.; Szabó 1999b, 1264. 11Cseh -Szombathy 1992, 569–570.; Gál 2013, 184–185.; Szántó 2008, 115., 169. 12Huszár 2015, 173. 13Csepeli – Wessely 1992, 6.; Gábor 1992b, 34.; Huszár 2015, 181–182. 95
