Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
BEVEZETÉS
Édesanyámnak, Schmidt Ilonának BEVEZETÉS Az 1945 és 1990 közötti magyar történelemmel foglalkozó kutatások már részletesen vizsgálták a hazai társadalomtudományi élet szovjet mintájú átalakítását és tudományos intézményeink 1956 utáni történetét, elsősorban az ideológiai kötöttségek lazulására és az ezzel együtt járó szakszerűsödésre helyezve a hangsúlyt.1 Ugyanakkor a hazai történetírás eddig keveset foglalkozott a tudományos kutatóműhelyek és a kommunista hatalmi szféra közti interakciókkal.2 A megjelent publikációk jóformán csak egy-egy tudós vagy intézmény és a politikusok konfliktusos/ellentmondásos viszonyát mutatták be, döntően állambiztonsági és jogtörténeti forrásokra támaszkodva.3 Ennek oka az, hogy a jelenkori magyar történetírás hagyományosan a politikai és a gazdasági szféra kutatását részesíti előnyben, a tudománypolitika és a tudományos élet történetének elemzése kisebb hangsúlyt kap.4 Más tudományágak képvisel ői között viszont már találhatunk olyan kutatókat, akik kísérletet tettek az 1989 előtti tudományos műhelyek és a hatalmi szféra kapcsolatainak differenciált elemzésére. 1 Lásd ehhez többek között Balogh 2000a; Bíró – Székelyi 1996; Fülöp – Szabó 2012; Glatz 2002; Huszár 1995; Kalmár 2014; Péteri 1998; Romsics 2011, 356–480.; Szántó 1998; Valuch 2005, 139–141. 2 A kivételek közül érdemes kiemelni Péteri György tanulmányát az MTA Közgazdaság tudományi Intézetének 1956 utáni éveiről (Péteri 2006), Pogány Ágnes írását a Pénzügykutatási (később Pénzügykutató) Intézetről (Pogány 1998) és Varga Zsuzsanna tanulmányát (Varga 2017), amely többek között foglalkozott az MTA Agrárgazdasági Kutató Intézetével is. 3 A teljesség igénye nélkül lásd például Gál 2013; Őze 2014; Pajkossy 2013; Pál 2015; Rainer M. 2008; Ungváry 2011. 4 Vö. Péteri 2006, 194. 7
