Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/3. Társadalomtudományi reformműhelyek a Kádár-korszakban
műhely között, előbb a rétegződéskutatásokban, amelynek keretében a KSH, a Társadalomtudományi és a Szociológiai Kutatóintézet egy egyeztetett, nemzetközileg is egyedülálló adatfelvételsorozatot bonyolított le, 210 majd a nyolcvanas években az ifjúságkutatások terén is kooperáltak az említett kutatóhelyek. A Statisztikai Hivatal egykori vezetője, a KB TTI-t 1980 és 1985 között irányító Huszár István nem felejtkezett el egykori munkahelyéről, és sok segítséget nyújtott a közös kutatások végzésében, ahogyan a kutatási programot vezető Gazsó Ferenc is.211 Országos Vezetőképző Központ Sok más reformműhelyhez hasonlóan az új gazdasági mechanizmus előkészítése hívta életre az Országos Vezetőképző Központot (OVK) is 1967-ben, hogy korszerű ismeretekkel lássa el a gazdasági szervezetek felsőszintű vezetőit. A Munkaügyi Minisztérium háttérintézeteként működő szervezet ezért évente tanfolyamokat szervezett vállalatvezetők, gazdaságirányítók és a vezetőképzésben dolgozó oktatók részére. Az elsőre 1969-ben került sor. Az oktató tevékenység mellett a Központ vállalatvezetési tanácsadó szolgálatot is ellátott, továbbá a vezetéstudománnyal kapcsolatos kutatásokat is folytatott.212 Már a kezdetekt ől kialakult egy meglehetősen kritikus munkatársi gárda az intézetben, akiknek az egyik hangadója a Hegedüs-tanítvány Zsille Zoltán volt. Zsillét és három kollégáját mélyen érintette, hogy 1972-ben betiltották a III. szociológiai konferenciát, ezért az oda szánt előadásaik tanulmány-változatait végül szamizdatkiadványban jelentették meg.213 Innent ől kezdve a pártvezetés az OVK-t „ellenzéki bázisként” tartotta számon.214 Az 1973-as „filozófusper” kapcsán Bérci Gyula, a Központ igazgatója hivatalosan arra kérte Zsillét és kollégáit, hogy fejtsék ki véleményüket az Állásfoglalás néhány társadalomkutató antimarxista nézeteir ől című pártdokumentumról, azaz ítéljék el a Lukács-tanítványokat és Hegedüs Andrást. Zsille erre nem volt hajlandó, válaszul 1974 januárjában kizárták az MSZMP-ből, eltiltották tervezett franciaországi utazásától, záróakkordként pedig 1975 nyarán elbocsátották a Vezetőképző Központból.215 210B őhm 1977, 133.; Huszár 1989, 179.; Kolosi 1981, 287. 211Békés 1986, 422.; Harcsa 2016, 67. 212Magyar 1983, 1433.; MÁSZ 1993, 482.; Virágh 1985, 615. 213Zsille 1988, 99. 214Csizmadia 1995, 171. 215Uo. és Zsille 1988, 119., 156. 69
