Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
ráadásul a nyugati demokratikus országokhoz képest rendkívül alacsony volt a jogászok, szociológusok és más társadalomtudományi szakemberek száma, és túl magas a tanári végzettséggel rendelkezőké. Ugyanakkor a pártapparátus és a legfelsőbb pártvezetés professzionalizálódását nem szabad túlértékelnünk: az 1980-as években a nómenklatúra csúcsán lévő vezetés (melynek egy része kifejezetten elöregedett) továbbra sem mutatott túl nagy nyitottságot új gondolatok, új megoldások irányába. Emiatt volt is némi feszültség, ellentét a hierarchia csúcsán lévők és az apparátus között.115 A gerontokrácia uralma, befolyása azonban az 1988-as pártértekezletig alapvetően stabil maradt. A politikai vezető szférában is nőtt a szakértelmiség aránya, de nem alakult ki értelmiségi túlsúly. A pártvezetés „kiválasztását olyan elvek és mechanizmusok uralták, amelyek inkább gátolták, mint segítették az értelmiség beáramlását” – írta Gazsó Ferenc. Mire azonban a gerontokráciát sikerült kiszorítani a hatalomból, már nem a szocialista rendszer átalakítása, hanem annak leváltása került napirendre. 116 Reformokra, a társadalomtudományi eredmények egyes elemeinek hasz nosítására tehát csak akkor volt némi esély, amikor a kutatókkal jó viszonyt ápoló reformer MSZMP-vezetők képesek voltak az innovatív gondolatokat a hivatalos ideológia nyelvén úgy bemutatni Kádárnak és legmegbízhatóbb munkatársainak, hogy az végeredményben megfelelt a klasszikus szocialista célkitűzéseknek. (Ezt Berend T. Iván úgy fogalmazta meg 1982-ben, hogy „itt mindenki azzal a tudattal megy bele a vitákba, hogy csak a részleges reformok részleges lépéseinek van sansza”).117 A múlttal való folytonosság biztosított, az „új” gondolat valójában „réginek”, tehát kipróbáltnak, megbízhatónak számít, a teljesen „új” gondolat viszont a scientofób közegben tradícióellenes merényletként interpretálódik.118 (A helyzet súlyosságával tisztában voltak a pártállam vezető pozícióban lévő szakértői is. Bognár József, Nyers Rezső és Kulcsár Kálmán 1977 márciusában így írt a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság számára készített anyagban: „az apparátus (a bürokrácia) az újításokat rendkívüli bizalmatlansággal fogadja. [...] Vezetőrétegünk jelentős része a stabilitást az eredményesség fölé helyezi és még a külvilágból (világgazdaságból) érkező, elementáris erejű kutatáso-115Bihari 2005, 282–285.; Gazsó 1993, 16–17., 19–20.; Ripp 2004a, 39.; Vida 1992, 7–12., 19– 20., 23., 25. 116Gazsó 1993, 18., 21. 117HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1982-16. A TKB 1982. április 13-i ülésének jegyz őkönyve. Leányfalu (nyers magnó-átirat). 118Bihari 2005, 315–316.; Dzsibrailné 1992, 368. A folytonosság hangsúlyozására lásd például Berend T. 1983, 19–20., 22–23. 50
