Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
szerint egy vezető politikus művelt, elegendő ahhoz, hogy tudományosan megalapozott, jó döntéseket hozzon. A szakértői anyagok, az időnként egymásnak is ellentmondó vélemények közötti tájékozódás ugyanis nem tudományos olvasottság kérdése,105 hanem szociális készségeké. A szociális intelligencia az alapműveltséghez hasonlóan fejleszthető, ugyanakkor a szociális ítélőképesség általában megbízhatatlan, mert túl nagy teret enged a sztereotip viselkedésnek. 106 Mivel a politikusok és a tudósok teljesen másként gondolkodnak, szükség van olyan közvetítő mechanizmusokra, amelyek mintegy „tolmácsolnak” a két szféra képviselői között. A közvetítőknek ehhez rendelkezniük kell egy olyan szaktudással, amely lehetővé teszi az eltérő „világok” közti utazást. A gondolatok ugyanis – ahogyan Nico Stehr kultúratudós írja – nem „szállnak át” egyetlen „csomagként” az egyik embertől a másikhoz, terjedésük személyekhez, illetve a személyek hálózataihoz kötődik. A különféle magyarázatoknak egyetlen közös „végeredményre” kell vezetniük, ekkor válhatnak a filozófus Wittgenstein által leírt „cselekvési képességgé”.107 A közvetítők lehetnek olyan kutatók, akik értenek a „politika nyelvén”, vagyis intelligensek annyira, hogy úgy fogalmazzák meg javaslataikat, hogy az elfogadható legyen a vezetőknek is. A Kádár-korban különböző stratégiákat alakítottak ki a kutatók, és akadtak olyanok (például a reformközgazdászok), akiknek meggyőződésük volt, hogy érdemes és hasznos az, ha megkísérlik befolyásolni a döntéshozókat. Mások – például Kornai János – inkább elzárkóztak ettől, és szigorúan az elméleti munkának szentelték idejüket, de olyanok is voltak, akik a kétféle hivatást nem határolták el élesen egymástól. 108 A döntéshozók befolyásolását természetesen csak azok a tudósok tehetik meg, akiknek már van akkora tekintélyük, vagy a tudományos intézményrendszer hierarchiájában olyan helyet foglalnak el, hogy egyáltalán megkérdezzék őket. Ha ez egyszer megtörtént, onnantól kezdve nagyon sok múlik a szakértő ethoszán és politikai manőverezési képességein. Ezek fontos szerepet játszanak a meggyőzésben, bár kérdéses, hogy mennyire 105Igaz azonban, hogy minél kevésbé m űvelt valaki, annál nehezebb egy-egy tudomány kifejezéseit, fogalmait megértenie, annál nehezebb a formai jellegzetességeket elkülönítenie a tartalmiaktól. Kutrovátz 2010, 161. Farkas János erre a következő példát hozta: „... például egy demográfiai kérdésben való állásfoglalást megkönnyíti, ha a vezető ismeri a demográfia tudományának olyan alapfogalmait, mint például »korfa«, a nők »propagatív kora«, a »differenciális termékenység«, életciklus stb.” Farkas 1986, 69. 106Kutrovátz 2010, 148., 159.; Németh 1990, 312–313. 107Stehr 2010, 30–31. 108Kornai 2005, 285., 289–290. 47
