Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
tudatosíthatóak. A tudományos állításokat természetesen nemcsak kutatók, hanem írók is képviselhetik. Példa erre Fekete Gyula, aki ugyan szépíró volt, mégis szinte már tudományos alapossággal elemezte a magyarországi demográfiai problémákat, és a népesedéssel kapcsolatos aggodalmainak rendszeresen hangot is adott írásaiban. A média is lehet közvetítő láncszem a tudomány és a politika között.109 Különálló (például államigazgatási vagy más tudományos) intézmények is segíthetik a döntéshozók és a szakértők közötti kommunikációt, számos nyugati országban működtek és működnek olyan szervezetek, amelyek ellátták ezt a „fordítói munkát”. A szocialista Magyarországon azonban nem tudunk ilyen intézetekről, és ez volt a társadalomkutatási eredmények gyenge felhasználásának egyik legfőbb oka.110 Ugyanakkor a problémával tisztában voltak a kormánnyal kapcso latban álló kutatók: a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság egyik 1978-as ülésén el is hangzott, hogy a tudósok és a politikusok közötti mindennapi kapcsolatok a döntés-előkészítésnél legfeljebb alkalomszerűek, ugyanis hiányzik egy olyan közvetítő láncszem, „amely a politikai igényt a tudományos kutatás számára alkalmazhatóan fogalmazná meg, a kutatási eredményeket pedig a politika (a gyakorlat) számára használható következtetésekig vinné el”, s emellett „nem kellően tisztázott, hogy a különböző döntési fázisokban és szinteken milyen szerepet kell adni a tudománynak, illetve az egyes szinteken mit és hogyan kell az eredmények integrálásán érteni.” 111 Az államszocializmus időszakában azonban nem alakulhattak ki olyan önálló intézmények, melyek a tudomány és a politika között közvetíthettek volna. Ennek ugyanis hiányzott a legfontosabb alapfeltétele: a tudomány legalább részleges autonómiája. Ugyanis csak a politika és a tudomány autonóm működésének alapján formálódhat ki olyan szakértői infrastruktúra, amely ténylegesen képes lehet a két szféra közti kétoldalú közvetítésre. 112 Ennek hiányában 1989 előtt a tudomány és a politika világa között befolyásos tudósok vagy egyes nyitottabb, reformer gondolkodású politikusok vállalták a „tolmács” szerepét. Igaz, ez utóbbiak is ambivalensen viszonyultak a kutatókhoz, hiszen egyrészt érdekükben állt a tudósokra hall-109Kutrovátz 2010, 152.; Stehr 2017, 132–139.; Tóth – Murai 2014, 16. 110Farkas 1992b, 45–46., 70.; HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1978-5. Halay Tibor – Rottler Ferenc: A társadalomtudományi eredmények gyakorlati alkalmazásának főbb tapasztalatai (1978. május 18.). 111HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1978-5. Tájékoztató a Társadalomtudományi Koordinációs Bi zottság 1978. május 29-i üléséről (1978. július). 112B őhm 1988, 430–431. 48
