Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
A sztálinista megismerés előfeltétele nem a tapasztalás, hanem az objektív valósággal szembeállított a priori eszmei-kép. Az eszmét a dolgok helyébe, a tudatot a lét helyébe állítják. A szocializmus léte a materiális valóságtól függetlenített lét lesz. Végeredményben csak egyetlen igaz „tudomány” van, a marxizmus‒ leninizmus ‒ sztálinizmus ideológiája, egyedül vele jut hat el bárki a „végső igazsághoz”, sőt az ideológia szerint a pártvezetők már el is jutottak hozzá, s a pártiskolákban ezt a messianisztikus magabiztosságot és fölényérzetet táplálták a leendő káderekbe. A „Párt” ugyanis azt a képet sugallta, hogy az arra „méltóakat” beavatja a titkaiba, magát nyitottnak állította be, olyan szervezetnek, amelyhez bárki csatlakozhat, ha bizonyítja rátermettségét: alázatosan teljesíti a vezetők utasításait, hűséges az eszméhez és növeli munkateljesítményét. Máshogy nem lehet megismerni az „igazi tudást”, azzal csak az MDP rendelkezhet. Ez döntően befolyásolta a korabeli politikusok és ideológusok valóságlátását, az eszmei realitások olyan sémákat adtak nekik, amelyek megszabták a társadalmi valóság konstruálását. Ők egy sajátos világot láttak, amely független volt a tényektől vagy a tényleges cselekvésektől. Aki elsajátította az egységes, univerzális és totális ideológiát, annak világszemléletében összemosódott egymással a nyelv és a világ, a szubjektív és objektív valóság. 74 A sztálinista tudománypolitika tulajdonképpen rendelkezik mindazokkal a sajátosságokkal, amiket D. V. Nikolajenko a scientofób, vagyis tudományellenes attitűd ismérveinek tekint: a scientofób nem érdekelt a tudomány fejlődésében; szerinte a kutatói tevékenység önmagában nem hordoz értéket, egyetlen értelme a gyakorlati problémák megoldása, nincs kutatás „csak úgy az igazság megismeréséért”;75 a túlideologizáltság következté ben bármely kutatási eredmény ideológiai értelmezést kaphat, megítélésükre kizárólag a pártvezetésnek van joga; a tudományt erős felügyelet alatt kell tartani. A scientofób közegben a tudományos eredményeket az aktuális ideológiai, esetleg a pragmatikus normatívákhoz igazítják.76 Ebben a közegben nincs helye valódi vitának. Részkérdésekről lehetett vitatkozgatni, de a kommunista uralom lényegét érintő kérdéseket még csak feltenni sem lehetett, nemhogy megvitatni. A scientofób közeg jellemzői – ha 74Löffler 1987, 54.; Hegedüs 1988, 126–127.; Szabó 1998, 53., 60., 120. 75Palló 2008, 61. 76Dzsibrailné 1992, 365–368. Ezzel szemben a scientofil (tudománybarát) közeg aktívan tá mogatja a tudományok önfejlődését; a tudományos működést önmagában is értékesnek tekinti; egyértelmű határvonalat húz az ideológia és a tudomány közé; nem törekszik a tudomány erős kontrolljára. Világos, hogy Nyugat-Európában hagyományosan ezek az elemek voltak meghatározóak. 40
