Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
enyhébb formában is –, Sztálin halála után is érvényesültek a szovjetrendszerű államokban. A kommunista vezetők jelentős része legfeljebb társadalommérnöki szereppel ruházta volna fel a tudományt, a francia forradalomtól eredő eszméktől vezérelve úgy gondolta, hogy annak egyedüli szerepe „az ember felemelése” lehet, ha képes segíteni a tudomány felett álló, minden problémára megoldást találó ideológiát. Az, hogy a nyelvi fordulat után a társadalomtudósok inkább megérteni kívánták az embert a formálás helyett, értelmezhetetlen volt a kommunista pártvezetők számára. Meg voltak győződve arról, hogy ők alapvetően értik az embereket.77 A kelet-közép-európai térség szocialista országait irányító vezetői garnitúra döntő többségét ez a mentalitás jellemezte, a náluk racionálisabban gondolkodó kommunista vezetők pedig 1949 és 1953 között nem kaptak lehetőséget arra, hogy az 1930-as évekre kialakult szovjet modellen változtathassanak. Sztálin 1953-as halála azonban jelentős változást hozott a szocialista országokban. A következő években a Szovjetunió vezetői felismerték, hogy ha nem változtatnak az addig követett politikán, akkor az olyan folyamatokat indíthat el, amelyek veszélyeztethetik a keleti blokk stabilitását. A reformkényszer, a kapitalista országok legyőzésének vágya arra késztette az államszocialista országok irányítóit, hogy hatékonyabbá tegyék kormányzásukat, s ehhez igénybe akarták venni a tudósok segítségét is, akiknek igyekeztek megfelelő munkakörülményeket teremteni. Ez nem jelentette azt, hogy egyik napról a másikra eltörölték volna a cenzúrát. A publikációs korlátozások a nyolcvanas évek végéig megmaradtak,78 de 1953 után a ku tatók már nagyobb mozgásteret kaptak témaválasztásaikhoz, külföldi kapcsolatépítéseikhez.79 Magyarországon – hasonlóan a térség többi országá hoz – az akadémiai autonómia részleges visszaállítása, új intézmények alapítása (például az MTA Közgazdaságtudományi Intézet80 1954-es létre hozása), új empirikus kutatások indítása, a társadalmi valóság feltárásának 77Szabó 1998, 116., 171–172., 178., 282–283. 78Jellemz ő, hogy az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében dolgozó, MSZMP-tag Földes György második gazdasággal kapcsolatos írásának kiadását még 1982-ben is megtagadták, az csak négy évvel később kerülhetett publikálásra. Földes 2018, 130. 79Mitrovits 2015, 109–111.; Takács 2016, 41. 80A heterogén összetétel ű kutatóintézetben olyan fiatal kutatók (Ausch Sándor, Bródy András, Hoch Róbert, Kornai János, Molnár Ferenc, Nagy András stb.) is állást kaptak, akik később jelentős szerepet játszottak a közgazdaságtudomány fejlődésében. Összekötötte őket a sztálinizmusból való mélységes kiábrándulás, s az, hogy mindegyikük „viszolygott a korábbi politikai gazdaságtan hideg és üres sémáitól”. Ők ekkor már a valóságot kíván ták tanulmányozni. Kornai 2005, 88. 41
