Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
Jean Piaget pszichológus modelljét felhasználva Marc De Mey az „akciókutatás” mellett érvel, mondván, hogy a tudás és az akció belsőleg függ össze, a létrehozott tudás pedig öntudás. 30 A tudományelmélet történetében végbement változásoknak köszönhetően ma már utópisztikusnak tűnik az a gondolat, hogy a tudomány képes állandóan, közvetlenül segíteni a politikai döntés-előkészítést. Ez gyakorlatilag lehetetlen, politikusok és tudósok kiindulópontja más a megismerésben, ezért alapvetően más a politika és a tudomány természete. Az előbbi elmélet-, az utóbbi gyakorlatorientált. A kutatók célja, hogy megértsék a társadalmat, a politikusoknak ezzel szemben cselekedniük kell. A tudománynak rugalmasnak, kísérletező jellegűnek kell lennie, a politika csak egy bizonyos szintig engedheti meg magának a kísérletezést.31 A politikai döntéshozók elsősorban a célokat szeretik kijelölni, a tudósok többsége viszont inkább jobban meghatározott, ellenőrizhetőbb célokat szeretne látni. Más fogalmakat, más nyelvet használnak, eltérő tudásra és képességekre van szükségük.32 Id őnként ugyan előfordul, hogy a politikusok azt hangoztatják, miszerint hatalomra kerülésük esetén „szakértői kormányt” hoznak létre és a pártpolitika helyett szakértőkre, tudósokra bízzák az irányítást, de ez rendszerint nem több, mint egyszerű kampányfogás.33 Valójában a kutatók és a politikusok soha nem vehetik át egymás funkcióit, így a tudománynak aligha lehet célja, hogy a politika helyett egyeztesse a különféle társadalmi csoportok érdekeit, bár ez lehet vizsgálódásának tárgya.34 Ahogyan Gombár Csaba, a magyarországi politikatudomány egyik legfontosabb szerzője megfogalmazta 1993-ban a Szilágyi Sándornak adott interjújában: „ A politikusoknak [...] a normális, hétköznapi körülményeket figyelembe véve, teljességgel kár és fölösleges bármit is mondani vagy írni. A politikus azért lesz politikus, mert kitűnő taktikai érzéke van, ezekben a kérdésekben tehát nincs szüksége tanácsra; a stratégia kérdése-30Farkas 1992a, 6.; Farkas 1992b, 15. 31Baló 1988, 66.; Farkas 1992b, 8.; Mannheim 1996, 50.; Németh 1990, 311. A különbségekb ől adódóan gyakran előfordul az, hogy a politika és a tudomány emberei gyanakodva tekintenek egymásra. Ilyenkor jelennek meg azok az állítások a politika részéről, hogy a tudomány nem jól készítette elő a döntéseket, nem számolt egy döntés társadalmi következményeivel. A társadalomtudósok erre azt szokták felelni, hogy ők kimutatták a problémákat, és nem ők tehetnek arról, hogy a politika nem kezelte azokat súlyuknak megfelelően. Baló 1988, 65. 32HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1978-5. Halay Tibor – Rottler Ferenc: A társadalomtudományi eredmények gyakorlati alkalmazásának főbb tapasztalatai (1978. május 18.); Gazsó 1993, 22.; Tamás 2005, 1385. 33Bozóki 2004, 114. 34Herczeg 1972, 79.; Héthy – Makó 1973, 22.; Szorcsik 1982, 207. 32
