Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
iben meg pláne nincsen, mert megvan a saját meggyőződése. Nagyon ritka az olyan politikus, akire tanácsokat érdemes pazarolni [...]. Egy kutatónak a tudományos nyilvánosság számára kell munkálkodnia, nem pedig a politikusok fülébe sugdosni.”35 S hiába sugdosna bármit – tehetjük hozzá –, ha már maga a nyelv is más: Cseh-Szombathy László szerint a tudósok és a politikusok füle máshogy van „beállítva”, és ezért „egy bizonyos együttműködés nélkül süketek vitája folyik, mert másképpen teszik föl a kérdést, mint ahogyan elhangzik a válasz.” 36 Egy másik szociológus, Kolosi Tamás úgy vélte, lényegesen különbözik egymástól a politika és a tudomány értékorientáltsága: „a tudományt mozgató alapérték mindig az igazság kell legyen: a politika számára azonban – ha jó politika akar lenni – az igazságnál is sokkal fontosabb kell legyen, hogy kinek az érdeke.”37 A közgazdász Friedrich August von Hayek 1974-ben, a Nobel-díj átvételekor pedig kijelentette: a tudósnak le kell mondania arról az illúzióról, hogy képes irányítani vagy felügyelni a társadalom életét. 38 Meggyőződésem, hogy korunk társadalomtudósai tisztában vannak azzal, miszerint a politikacsinálókat nem, vagy kevéssé érdekli a munkásságuk. Nem is szeretnének ezen változtatni, ugyanis teljesen máshogy gondolkodnak. A tudományos gondolkodás alapvetően racionális, Mannheim Károly szerint viszont a politikából nem lehet teljesen kiiktatni az irracionalitást, hiszen a politikai cselekvés során különböző akaratok feszülnek egymásnak, s mivel egyik sem tud totális győzelmet aratni a másik felett, ezért a politika tulajdonképpen egy vég nélküli, megoldás nélküli folyamat.39 Mindez természetesen nem zárja ki a politikusok és a tudósok közti jó együttműködést, sem azt, hogy a politikai szférát közelítsék a tudományok világához. Ám a gyakorlatban ez sokszor komoly nehézségekbe ütközött, s a politika és a tudomány viszonyát érintő kérdések jelentős részére még ma sincs megnyugtató válasz. Az egyik legfontosabb alapprobléma az, hogy a politikai döntéshozás folyamata sokkal kevesebb időt igényel, mint ahogy a tudósközösség konszenzusra jut egy-egy vizsgálat során. A politikusoknak egyszerűen nincs idejük arra, hogy éveket várjanak a tudományos eredmények 35Szilágyi 1993, 25. 36Farkas 1992, 46–47. 37Kolosi Tamás ezt a Magyar Szociológiai Társaság és a Tudományos Ismeretterjeszt ő Társulat 1988. április 5–6-án Kecskeméten rendezett „Társadalmi változás és szociológia” nevet viselő vándorgyűlésén fejtette ki. Bőhm 1988, 430. 38Földes 2018, 337. 39Csizmadia 2008, 37. 33
