Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/3. A szociáldemokráciával kapcsolatos kutatások
árnyaltabb képet rajzoltak a 19–20. századi szociáldemokrata elődökről, olyan képet, amely a korábbi évtizedekkel ellentétben már jóval közelebb állt a realitásokhoz. Hülvely István jól mutatott rá arra, hogy a II. Internacionálé marxizmusa nem tudta összekötni a társadalomfilozófia és a gyakorlati szociáldemokrata mozgalom tevékenységét, helyette túlságosan erős volt a determinisztikus szemlélet, a századforduló marxizmusának elméleti problémái pedig csak egy szűk értelmiségi elitet foglalkoztattak. Igyekezett leszámolni azzal a sommás váddal is, hogy a szociáldemokraták a kapitalista rendszerbe való integrálódással csak a „tőkés viszonyok” stabilizálásában érdekeltek, helyette rámutatott arra, hogy – legalábbis elméleti szinten – majdnem végig nyomon követhető a tőkés rendszertől való elhatárolódás is, és éppen ez a kettősség adja meg a szociáldemokrácia sajátos arculatát.359 Figyelemreméltó, hogy a nemzetközi szociáldemokráci ában kiemelkedő szerepet játszó svédekkel is foglalkoztak az intézetben, pedig a szakirodalomban akkor ők még nem kaptak súlyuknak megfelelő szerepet, részben nyelvi izoláltságuk miatt, részben amiatt, hogy a svéd és a brit modell közti eltéréseket sokáig alulértékelték az angolszász kutatók.360 Johancsik János egyik írásában az érdekl ődők olvashattak a hetvenes-nyolcvanas évek svéd szociáldemokratái gazdaságpolitikai koncepcióiról (például az ún. Meidner-tervről),361 de a „jóléti kapitalizmusról” könyvet író Ulf Himmelstrand, az Uppsalai Egyetem szociológiaprofeszszora is tartott előadást az intézetben 1984 nyarán.362 A szociáldemokráciával foglalkozó kutatások valószínűleg akkor kaptak újabb lendületet, amikor a Társadalomtudományi Intézet vezetését átvette 1985-ben Aczél György. A Kádár-korszak meghatározó kultúrpolitikusa ugyanis szimpatizált a szociáldemokrata (és az eurokommunista) elképzelések jelentős részével, igaz, ezt sosem fejtette ki részletesen.363 1983-ban négyszemközt még azt is kijelentette Erényi Tibornak, hogy a „nemzetközi kommunista mozgalom sokat tanulhat a szociáldemokratáktól; azt is mondhatnám, a forradalmi munkáspártok bizonyos szociáldemokratizálására lenne szükség. Ilyesmiről beszélt Bruno Kreisky is, amikor egyik találkozásunk alkalmából felvetődött ez a kérdés. No persze, ezeket a problémákat a kutatómunka során kellene elemezni, a szociáldemokratizálás 359Hülvely 1986, 31., 34–35. és 51. Vö. Simon 2012, 14. 360Gábor 2003, 6. 361Johancsik 1986, 207. 362Himmelstrand 1984. 363Révész 1997, 299. 308
