Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.

IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/3. A szociáldemokráciával kapcsolatos kutatások

programjával senki sem állhat nyíltan ki. Már az is szép eredmény, hogy a hidegháború elmúltával [!] javult a kommunista és a szociáldemokrata pártok közötti kapcsolat. [...] Úgy vélem, Európa és a világ nagy átalakulások előtt áll, és ebben a szociáldemokráciának [...] nagy szerepe lesz.”364

A Társadalomtudományi Intézet életében a szociáldemokráciáról szóló utolsó konferenciát 1989-ben rendezték, melyen első ízben már a nyugati szociáldemokrata pártok és az általuk fenntartott tudományos intézetek képviselői is részt vettek. Pentti Väänänen, a Szocialista Internacionálé elnöke is tiszteletét tette a rendezvényen. A tanácskozásra már a rendszerváltás folyamata, a változó nemzetközi helyzet nyomta rá a bélyegét. Érezhetően megváltoztak a hangsúlyok, a korábban a „tudományos alapokra helyezett centralizált irányítás” elvét követő szocialista rendszer mellett

érvelő, azt maximum finoman kritizáló szakemberek 1989-ben már inkább a szociáldemokrácia „érdekközvetítő-kompromisszumos tevékenysége” felé orientálódtak. Szó sem volt már arról, hogy a fejlődő világban a forradalmi marxista mozgalmakkal szemben mennyire korlátozottak a lehetőségei a szociáldemokratáknak, helyette kimondták, hogy „a fejletlenebb régiók kommunista mozgalmának radikalizmusa nagymértékben megrekedt a hatalompolitika kereteiben, s nem volt képes antikapitalista modernizációs programját sikerre vinni.” Az el

őadók bizonyára nem véletlenül hívták fel a figyelmet arra, hogy a munkásmozgalomban a modern szociáldemokrácia szakított a leghatározottabban azokkal a marxista illúziókkal

, amelyek

az árutermelés megszüntethetőségével, illetve az állam (politika) elhalásával függtek össze. Egyértelműen kimondták, hogy a kelet-európai szocialista rendszerek csődöt mondtak, a merev tervgazdálkodás léte gyakorlatilag értelmetlen, és hogy a „szocializmusnak” minden egyes társadalmon belül együtt kell élnie a kapitalizmussal, s csak lépésről lépésre építhet ki „ellenhatalmat” vele szemben.365

A

konferencia tehát – leszámítva néhány ellenvéleményt, melyet az NDK-ból érkező felszólalók képviseltek – egyértelműen magáévá tette a nyugati szociáldemokrácia elképzeléseit, és mintegy kijelölte a hazai baloldal számára a követendő utat. A konferencia mellett a Villányi úti oktatási központban, a budapesti pártbizottság által szervezett előadáson pedig Havasi Péter igyekezett eloszlatni hallgatóságában a szociáldemokráciával kapcsolatos „egyoldalú, leegyszerűsített, 364Erényi – Sipos

1995, 27–28. Aczél viszonya a nyugati szociáldemokráciához egyébként

korántsem volt egyoldalú. Élete alkonyán sokat időzött Bécsben, ahol az osztrák szocdemek mindig nagy elismeréssel és megbecsüléssel fogadták, az SPÖ politikai akadémiáján tartott előadásait pedig sokan látogatták. Révész 1997, 407.

365Hülvely 1989, 391–396.

309