Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
arányban. 268 Voltak olyan szakért ők, akik a nyolcvanas évek elején már egyenesen arról beszéltek, hogy a „munkás és paraszt származású fiatalok felsőfokú továbbtanulási esélyeit már a fizikai dolgozó családok továbbtanulási stratégiája szinte fatálisan determinálja. [...] a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a szakmunkásképző iskolában 85%, a szakközépiskolában 65%, a gimnáziumban 45%.”269 Ám az, hogy kívánatos lenne ennek mielőbbi megváltoztatása (mert „ellenkező esetben e folyamat jelentősen hozzájárulhat a társadalmi szerkezet megmerevedéséhez”), csak a kéziratban maradt szövegben szerepelt. Ahogyan az is, hogy a fiatal férfiak körében érezhetően növekedtek az iskolai végzettségben megnyilvánuló, származás szerinti különbségek. A fizikai munkát végző családok fiainak közép- és felsőfokú iskolába való bekerülési esélye – a korábbi nemzedékekhez viszonyítva – érezhetően csökkent az 1980-as évek első felére. A kiadványban arról sem lehetett írni, hogy a fővárosban, illetve a falvakban élő fiatalok felsőfokú iskolákban való továbbtanulási esélyeiben még 1984-ben is több mint háromszoros különbség volt a községek hátrányára. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének hivatalos kiadványát kezükbe vevők nem értesülhettek arról sem, hogy a magyarországi nagyvárosok – azon belül is a főváros – vezető és értelmiségi rétege jóval zártabb, mint a kisvárosoké és a községeké. Harcsa István kutatásainak egyik fontos eredménye volt, hogy felhívta a figyelmet arra a társadalmi jelenségre, hogy míg a vezető és értelmiségi családokból jövő gyermekek középiskolai tanulmányaik után vagy továbbtanulnak, vagy képzettségüknek megfelelő munkahelyen kezdenek el dolgozni, addig a nagyvárosokban élő betanított és segédmunkásoknál ez koránt sincs így. Harcsa észrevette, hogy „a fiatal nemzedékben egyre nagyobb tömeget alkotnak a középiskolai tanulmányok befejezése után segéd- és betanított munkás pályára kerülő személyek.” Kimondta, hogy 10–12 év alatt a középfokú oktatási intézményt végzettek mintegy egytizede kényszerpályán kezdte pályafutását. Ez rendkívül fontos eredmény volt, de nyilvánosan ekkor még nem lehetett róla írni. Az sem kerülhetett be a kiadványba, hogy a magyar oktatási rendszerben a középiskolák számítottak a „legkockázatosabb” iskolatípusnak. A középszintű oktatási intézményekbe bejutott diákoknak azzal a tudattal kellett elkezdeni tanulmányaikat, hogy ott „bármit” elérhetnek, akár még 268Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 233. 269HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1980-10. Az értelmiség helyzete, szerepe a közm űvelődésben. Összefoglaló a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság 1980. március 12-i ülése vitájáról (1980. április 16.). 288
