Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
a felsőoktatásba is bekerülhetnek, vagy „semmit” sem érhetnek el, és betanított vagy segédmunkások lehetnek.270 Err ől csak a kéziratban olvashattak az arra illetékesek. Arról viszont bárki értesülhetett, hogy a fiatal dolgozók csak 40 éves koruk táján érik el a foglalkozási csoportjuk átlagos egy főre eső jövedelmét.271 Ellenben arról már csak a beavatottak tudhattak, hogy nőknél 40 év felett a vezetők aránya alig változik, ami arra utalt, hogy számukra a pályakezdetkor észlelhető kedvezőtlenebb foglalkozási megoszlás a karrierjük későbbi részében tovább romlik. Bizonyos munkakörökben kirívóan alacsony volt a 35 éven aluliak száma a vezetők között: az egyetemeken 3,3%, a nagyobb kórházi és rendelőintézeti orvosok között 4,5%, a bírói munkakörökben 3,5%, az ügyészeknél hét százalék, a központi államigazgatási és a szövetkezeti vezetők között kilenc százalék volt az arány. 272 A szocialista rendszer vezetői és ideológusai mindig büszkén hirdették, hogy rendszerük milyen sokat tett a társadalmi mobilitás felgyorsulásáért, a korábbi zártabb osztályok közti határok elmosásáért. Ez azonban nagyjából csak az 1960-as évek közepéig-végéig volt igaz, később a mobilitás üteme lecsökkent, és egyes rétegek újfent zártabbakká váltak. Az 1970-es években kifejezetten megnehezült a jobb pozícióknak az iskolában megszerezhető tudás révén való elérhetősége, ráadásul a középfokú oktatás színvonala is süllyedt, hiszen 1969 és 1981 között egyértelműen romlottak a tanulmányi eredmények, s ez természetesen a felsőoktatásra is kihatott: a nyolcvanas évek elején az egyetemre/főiskolákra felvételizőknek a fele eleve nem felelt meg a követelményeknek.273 A szakközépiskolákat pedig már 1980-ban is gyakorlatilag „zsákutcának” tekintették a kutatók. 274 Az 1984-es kötetbe nem került be, de Harcsa István kéziratában egyértelműen leírta, hogy már az 1970-es évek eleji vizsgálatok jelezték, miszerint a városokban kialakult egy viszonylag kiforrott társadalmi szerkezet, s ezért lelassultak a főleg az értelmiségi rétegekbe irányuló mozgások. Mindezt már akkor is az ifjúságnál lehetett megfigyelni; közülük – a korábbi 270Ez a felfogás a középiskolai tanulásról, mely els ősorban a jó, biztos megélhetést jelentő pályára való belépést szolgálja (s nem feltétlenül az a célja, hogy „előszobája” legyen az egyetemnek), addigra már Nyugat-Európában is általánossá vált. Gillis 1974, 203. 271Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 248. 272Kökény – Erdei 1985 , 47. 273Gábor 2012, 89.; S. J. 1980. 274HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1980-10. Az értelmiség helyzete, szerepe a közm űvelődésben. Összefoglaló a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság 1980. március 12-i ülése vitájáról (1980. április 16.). 289
