Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
A magyar ifjúság problémái az 1980-as évek elején és a KB TTI megoldási javaslatai Melyek voltak az ifjúság legnagyobb problémái a tárgyalt időszakban? A KB TTI munkatársai alaposan számba vették a sürgősen megoldandó feladatokat, ezért érdemes néhány megjelent írásukat áttekinteni.228 Az egyik gyakran visszatérő panasz az volt, hogy a fiatal, képzett pályakezdők bére azonos munka esetén is elmarad az idősebbekétől. Ezt a pártvezetés 1987-ben tulajdonképpen hivatalosan is elismerte, és maga is hatalmas problémának tartotta.229 Általánossá vált, hogy a fiatalok összes csoportjá nál az egy főre jutó jövedelem jobban elmaradt az idősebbekétől, mint a keresetük, és csak a „negyedik X” környékén érték el a foglalkozási csoportjuk átlagbérét.230 Az is aggodalomra adott okot, hogy a hosszabb ideig tartó tanulás, a nagyobb szakképzettség a keresetekben korántsem tükröződött megfelelően, általában a közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők keresete nem érte el a szakmunkásvizsgával bírók jövedelmét.231 „Az a tény, hogy a kereset nem ösztönöz a magasabb iskolai vég zettség megszerzésére, semmiképpen sem fogadható el, mert a fizikai jellegű szakmákon belül egyre több olyan foglalkozás honosodik meg, amely magasan kvalifikált szakembereket igényel” – írták a kutatók.232 Többen felhívták arra is a figyelmet, hogy mind az iskolázásban, mind a foglalkozási szerkezetben igen komoly nemek szerinti differenciálódás történt: a gimnáziumok elnőiesedtek, s ebből kifolyólag a szellemi dolgozó rétegek utánpótlása is.233 A kiegészítő jövedelemszerzés terén az volt a probléma, hogy miközben az állam szociálpolitikai juttatásaival a második gazdaság felé terelte a munkaerő jelentős részét,234 addig abban a fiatalok – id őhiány, karrierépítés, családalapítási nehézségek miatt – kevésbé tudtak aktív munkát folytatni.235 Pedig az ifjúság egyik mintaadó csoportja az a magánszféra 228Alapvet ően A magyar ifjúság a nyolcvanas években c. 1984-es tanulmánykötet munkáira fogok hivatkozni. 229Berecz 1987. 13. 230Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 248., 250.; Huszár 1984, 17.; Tóth 1982, 639. 231Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 250.; Gazsó 1984, 32. 232Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 250–251. A gimnáziumi képzés kifejezetten leértékel ődött, 1969 és 1981 közötti szociológiai vizsgálatok rámutattak arra, hogy a gimnáziumot végzettek döntő többsége – hiába kerültek onnan sokan egyetemre, kutatóintézetbe stb. – keveset keresett, tehát alapvetően elégedetlen volt karrierjével (Gábor 2012, 234.). 233Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 232., 261.; Békés 1982, 388.; Boros – Kéri 1984, 180.; Gazsó 1984, 31–32. 234Horváth 2012, 182. 235Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 249.; Boros – Kéri 1984, 180. 282
