Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
államok léte ma már elválaszthatatlan a tudományoktól, az erős államnak létérdeke, hogy megfelelő utánpótlási szisztémával rendelkező tudományos intézményrendszere legyen. A 20. században ugyan hosszú ideig úgy tűnt, mintha inkább a természettudományok élveznék a politikusok figyelmét,12 a hetvenes évek közepét ől viszont többen, köztük Erich Fromm felhívták a figyelmet arra, hogy a társadalom- és humántudományok háttérbe szorítása katasztrofális következményekkel járhat.13 Ma a fejlett, modern államok nemcsak a természet-, hanem a többi tudományágat is igyekeznek megfelelően támogatni.14 A tudomány és az állam kapcsolata természetesen többször is változott a történelem során, a mai szoros együttműködés alapjai jórészt a 18. század utolsó harmadában formálódtak ki, majd erősödtek meg egyre inkább a 19. században. A felvilágosodás gondolkodói számára a tudomány jelentette azt az eszközt, amellyel képes lehet az ember megváltoztatni, megjavítani a társadalmat, és biztosítani az állandó fejlődést. Ugyan a francia forradalomig általában még az a hagyományos kép uralkodott, amely szerint az egyén és a közösségi szféra között csak átvitt, szimbolikus kapcsolat lehetséges, az új felfogás azt állította, hogy valódi összefüggés van a két világ között, azaz a tudomány képes befolyásolni az egyének életét is. Kialakultak a modern társadalomtudományok, amelyek jelentős állami támogatásban részesültek, a 19. századi európai kormányok ugyanis úgy vélték, a tudomány segítségével elháríthatják az állampolgárokat fenyegető szociális problémákat. A francia forradalom azonban nemcsak a modern tudományok fejlődésére gyakorolt nagy hatást, hanem megteremtette az „ideológus” szerepét is. Az ideológusnak lett a feladata, hogy következetesen képviselje – a felvilágosodás eszméinek hatására – a társadalom racionális kialakításának elveit.15 Sokáig úgy t űnt, hogy a „tudós” és az „ideológus” képes együttműködni, s a világról alkotott felfogásuk alapvetően megegyezik. Idővel azonban eltérő irányt vett az ideológiai és a tudományos gondolkodás fejlődése, amiről később még részletesebben is lesz szó. 12Ami valahol érthet ő is, hiszen a természettudományok látványos/tárgyszerűbb eredményekkel kecsegtetnek, mint a társadalomtudományok, ráadásul előbbiek könnyebben és hatékonyabban igazolhatnak egy-egy teóriát. Kornai 2005, 93. 13Berényi 2009, 220–221.; Füzeséri 1989, 488.; Stehr 2010, 27. 14Természetesen a társadalomtudományok „veszélyeztetett helyzete” nem sz űnt meg egyszer s mindenkorra, csak ma már a régi veszélyforrások (gazdasági érdekek, a tudósközösségek belső problémái) újakkal (például a média által közvetített kép) egészültek ki, melyek képesek bármikor megingatni a kutatók iránti bizalmat. Bourdieu 2005, 7. 15Kotkin 2003, 111.; Holquist 2003, 135–136., Szabó 1998, 172. 28
