Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
A 18. században a legtöbb tudós a társadalmat még mechanikusan szemlélte, később inkább a biológiai-orvostudományi nézőpont vált dominánssá: eszerint a társadalom olyan organizmus, amelynek egyes részei ugyan megbetegedhetnek, de a tudós képes „meggyógyítani” a sérült részeket. A 19. század közepére a tudós közösségek már képesek voltak a társadalmi valóságot olyan rendszerként látni, amely ugyan állandóan változik, mégis több eleme biztosítja a folyamatosságot, a csoportok és az egyes egyének pedig tudatosan, racionálisan viselkednek. Az Auguste Comte által megalapozott pozitivista társadalomtudományok még optimistán bíztak az ésszerűség növekvő hatásában, a társadalom elméleti megismerhetőségében.16 Az új- és jelenkori történelemben többször is fel bukkantak olyan nézetek, amelyek a politika küszöbönálló kihalását vizionálták a racionálisan, tudományos alapon szervezett társadalmi rendszerek eljövetelével,17 de legalábbis komolyan hittek abban, hogy a tudomány meghatározó módon tudja befolyásolni a politikai gyakorlatot. A 19. századi kutatók tudásukat a társadalmi reformok szolgálatába állították, kidolgozták a „társadalmi mérnökség” néven ismert modellt, hogy a kormányokat, a közigazgatást empirikus adatok tömegeivel segíthessék.18 Ekkor még feltételezték, hogy a kutatók tetteit, a tudományos paradigmák fejlődését egyedül a „dolgok természete” vagy a „tiszta logikai lehetőségek” határozzák meg.19 A 20. században, a két világháború közötti időszakban már jóval pesszimistábban kezdték szemlélni a kutatási rendszereket, az esszéisták, köztük az egzisztencialista filozófus, Ortega Y Gasset is. Komoly tudománybírálatot fogalmaztak meg, és újfajta tudományos világkép megkonstruálását követelték. 20 A második világháborút követően jelentősen megváltozott a tudomány és a politika, illetve a tudomány és a társadalom viszonya, ahogyan a tudományról való gondolkodás is. Míg az 1940-es évek előtt (az Alvin M. Weinberg által bevezetett és a Derek de Solla Price által ismertté tett fogalmakat használva) a „kistudomány,” tehát az egyes kutatók vagy kisebb csoportok által végzett tudományos munka volt a jellemző, 1945 után az államilag dotált, interdiszciplináris, nagy külső nyomás mellett működő 16Farkas 1993, 6.; Kolos 1977, 325. 17Farkas 1992a, 6., Stehr 2017, 218.; Szorcsik 1982, 207. 18Farkas 1992a, 7. 19Mannheim is így vélekedett err ől, lásd Bourdieu 2005, 34. 20Csizmadia 2008, 40–41.; Palló 2008, 62–63. 29
