Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
1973-ban, amely évente 200, szakmunkás-bizonyítvánnyal és kétéves szakmai gyakorlattal bíró fiatalnak lehetővé tette egyéves felkészülés után az érettségi nélküli egyetemi/főiskolai felvételt abban a szakmában, amelyben a bizonyítványukat megszerezték. A felkészítőt Szakmunkás Előkészítő Tanfolyamnak (SZET) nevezték. Az MSZMP konzervatív vezetőinek támogatását élvező kezdeményezés többeket az 1940-es, 1950-es évek fordulóján bevezetett (majd pár évvel később megbukott) szakérettségi rendszerére emlékeztette. Új tanfolyamok helyett inkább az iskolákra kellett volna fordítani nagyobb pénzeket, hiszen az 1972-es határozatban is szerepelt, hogy a költségvetésből többet kell áldozni az iskolákra, ez azonban a hibás gazdaságpolitikai döntések, a vezetők érdektelensége miatt nem valósult meg.158 Arról, hogy a vidéki szakmunkástanulók sokszor csak egy üzem közül tudnak „választani” gyakorlatuk elvégzéséhez, szó sem esett. Szó esett viszont Balogh István és Gál Róbert azon javaslatáról, hogy a fiatal munkásoknak a vállalatok családalapítási segélyt folyósíthassanak. Ezt ugyan lehetővé tette a PB 1971. március 9-i határozata „a nemkívánatos munkaerőmozgás csökkentéséről és a vállalati törzsgárda tagjainak fokozottabb megbecsüléséről”, bevezetésére „felső szintű állásfoglalás alapján” mégsem került sor. Helyette 1974-ben a két gyermekkel rendelkező pároknál gyermekenként havi 100 Ft-tal felemelték a családi pótlékot, az anyasági segélyt 1000-ről 2500 forintra növelték, a gyermekápolási táppénz időtartamát pedig a gyermek egyéves korától hatéves koráig terjesztették ki. 1974. január 1-től második és harmadik gyermek vállalására ösztönző, differenciált gyes-folyósítási rendszert vezettek be. Megteremtették a gyermekenként 30–30 ezer forintos szociálpolitikai kedvezmény lehetőségét, előírták, hogy a tanácsi elosztású lakások 40–50%-át fiatal házaspároknak kell kiutalni, és őket kell preferálni a munkáltatói támogatás odaítélésénél. 1976 elejétől tovább javították az ifjúsági takarékbetét feltételeit, s ugyanebben az évben ifjúsági áruhitelt vezettek be, melynek visszafizetési ideje 3 év volt.159 A fiatalok terhei azonban ezekkel az intézkedésekkel nem csökkentek számottevően, erről részletesebben a IV/2. fejezetben fogok írni. A közművelődési határozat és az annak nyomán megszületett 1976. évi V. törvény sem érte el kitűzött célját. A közművelődéssel kapcsolatos KB-dokumentum nagyjából egyidőben született meg az oktatáspolitikai határozattal, a két rosszul ellátott terület fejlesztése egyszerre indult meg, 158Kardos 2007, 126–127., 132. 159MSZMP 1978, 43–44.; HU-MNL-OL-M-KS 288-5.-621. El őterjesztés a Politikai Bizottságnak a reálbérek és a reáljövedelem alakulásáról a IV. ötéves terv első három évében, javaslatok a további intézkedésekre (1973. október 8.), 81. 270
