Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
kenységet folytató munkások bérét is megemelték nyolc, illetve hat százalékkal, ez mintegy 200 000 személyt érintett.154 A kutatási eredmények átültetése a gyakorlatba – Vázlatos kitekintés A munkásnőket illetően az előírt nemes célok nemigen teljesülhettek, mivel számos feladat gyakorlati megvalósítására nem történtek konkrét intézkedések.155 Csaknem egy évtizeddel a „n őhatározat” megszületése után a PB 1979. október 16-i jelentésében az szerepelt, hogy a nők többsége a hetvenes évtized végén is szakképzetlen volt. Emellett nagyon sokan dolgoztak egészségtelen körülmények között, por-, hő-, gáz- vagy akár vegyi ártalmaknak kitéve magukat. A munkásnők több mint negyede nehéz fizikai munkát végzett, a KB-határozat előírása ellenére pedig nem sikerült csökkenteni a textiliparban éjszakai munkát vállalók számát. A két nem fizetése közti aránytalanságok ugyan változtak a nők javára, de hátrányosabb helyzetük így is fennmaradt. A lányok szakmai orientálódása továbbra is egyoldalú volt. Rendkívül lassan haladt a nők vezetői pozícióra való felkészítése, ami mögött ismét a „káros múlt” örökségét vélték felfedezni, mely ellen a hivatalos diskurzus szerint „nem harcoltak kielégítően” a pártszervek.156 A szakmunkásképzés területén számos változtatás történt. Igyekeztek segíteni a pedagógusokat (kitüntetésekkel, új díjakkal, letelepedési segélylyel, kölcsönökkel), 1977-ben pedig sor került a fizetésrendezésükre is. Megkezdődött a tantermek, tanműhelyek, diákotthonok növelése, a taneszközök és a tananyag korszerűsítése. Keletkeztek azonban új aránytalanságok is: a szakmunkástanulók száma az 1970/71-es szemesztertől az 1975/76-os tanévre 223 750-ről 164 581-re csökkent, főleg a demográfiai hullámvölgy miatt. Emiatt több, gazdaságilag fontos szakmában munkaerőhiány lépett fel, a népszerűbb szakmákban viszont túlképzést tapasztaltak. Ráadásul egy-egy nemzedéken belül 40–45% volt azon fiatalok aránya, akik 18 éves korukban egyáltalán nem rendelkeztek szakmai képzettséggel.157 Az 1972-es határozat az oktatásirányítás egységesítését el ősegítendő, a középfokú szakoktatási iskolákat, így a szakmunkásképzőket is tanácsi felügyelet alá rendelte, ami miatt viszont csökkent addigi szakminisztériumi támogatásuk. Szintén ellentmondásos volt a kormány azon határozata 154HU-MNL-OL-M-KS 288-5.-621. El őterjesztés a Politikai Bizottságnak a reálbérek és a reáljövedelem alakulásáról a IV. ötéves terv első három évében, javaslatok a további intézkedésekre (1973. október 8.), 83. 155Turgonyi 1972a, 78. 156Benkóné Vas 1981, 125–129. 157Balogh – Gál 1973, 163.; MSZMP 1978, 295., 302., 304. 269
