Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
jelentések egyaránt megerősítették őket. A lakáskérdés szemléletváltásra kényszerítette a pártállam vezetőit. Míg az 1960-as évek elején az MSZMP legfelsőbb szintű vezetőtestületeiben általában úgy vélték, a családi házas építkezés nem méltó a szocialista városfejlődéshez, és a jövőben egyértelműen inkább a koncentrált, iparosított lakásépítésben látták a megoldást, ez 1969-re megváltozott. Igaz, akadtak továbbra is olyanok a különböző szintű testületekben, akik megkérdőjelezték az állami bérlakásépítés mellett más megoldások – például a szövetkezeti lakások – létjogosultságát. Az évtized végére azonban a pártvezetők többsége belátta, hogy nem tudják elérni a magánlakás-építések korlátozását, így elfogadták, hogy nagyobb támogatásban kell részesíteni a magánerős lakásépítéseket. A vezetők megértették, hogy emögött hatalmas társadalmi igény van.146 A KB és a Minisztertanács 1970. április 16-án kelt határozata már azt is elismerte, hogy igazságtalan a lakáselosztási rendszer: „aránytalan a lakosság különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű lakáshoz, míg mások a lakásépítéssel, illetve –vásárlással jelentős terheket vállalnak. [...] az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot.” Ezért a pártvezetés úgy foglalt állást, hogy növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, segíteni kell a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók olcsóbb lakáshoz juttatását, tervszerűbbé kell tenni az építési költségek (árak) alakulását, igazságosabb eladási árakat kell bevezetni, korrigálni kell a lakáselosztás gyakorlatát, le kell törni az albérleti uzsorát és új lakásszövetkezeti formákat kell bevezetni. Ez csakhamar megtörtént: a már meglévő lakásfenntartó szövetkezetek mellé lakásépítő szövetkezeteket hoztak létre. Előírták még azt is, hogy az állam a városokban és a „kiemelt munkástelepüléseken” adjon az építési költségből árengedményt, illetve az építéshez támogatást: a gyerekek (és eltartottak) után személyenként 20–30 000 forintot. A küszöbönálló lakbéremelést pedig állami lakbér-hozzájárulás fizetésével kell ellensúlyozni. Növelni kell továbbá a szervezett (vállalati, OTP), valamint a személyi kezdeményezésű társasházépítés arányát. 1971-ben úgy alakították át a lakáselosztási rendszert, hogy a kiutalásoknál a tanácsok már a rászorultságot is figyelembe vehették. A KB 1972. november 14–15-i ülésén pedig kimondták, hogy ösztönözni kell a vállalatok munkáslakás-építési akcióit. 147 A pártvezetés különösen a három- és többgyermekes családok lakáshoz juttatását szerette volna minél előbb megoldani. Ennek népesedéspolitikai 146Földes 2018, 129.; Kocsis 2009, 133–134., 139–140. 147Majtényi 2018, 77.; MSZMP 1974, 588–589., 591–598.; Népszabadság, 1972. november 17. 3. 266
